Szellő
A szellő akkor lágy volt
s ajkad idézte nekem fel,
beleborzongott testem,
már soha nem felejtem el.
Akkor jöttél, jöttél felém,
a fény szikrázott hajadon,
kezedben metszett pohár
s angyali mosoly ült arcodon.
A bornak színe vörös volt,
mint a bársonyos szádé,
kínáltad mindkettőt nekem,
de az a perc már nem a máé.
A szellő akkor selymes volt,
ám testünk forró nagyon,
ledobtad semmi kis ruhád,
s te lehelted mondd, akarod?
A fáklya lobogott az éjben,
a vándor s én néztem tested,
egy ölelés az, mi mindig kell,
te belém s én beléd vesztem.
Én mindent, mindent adtam,
ó te sem kínáltál kevesebbet,
akkor azon az utolsó éjjelen
nőt még így nem szerettem.
2009.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2010. május 26. 19:17
Törölt hozzászólás.
Suttog(szerző)2010. május 26. 17:52
Köszönöm nektek a hozzászólást,most rajtam a sor,hogy ellátogassak hozzátok!Üdvözlettel,Rézi
Kicsikinga2010. május 26. 10:46
Elhiszem, mert úgy írtad meg!
mezeimarianna2010. május 26. 05:00
:)Szépen,dallamosan írtad meg.Gratulálok!!!