Szerző
Vers

A verset eddig 435 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lánczky Sándor

Egyedül...

Üres szoba félhomály
régóta a társam már
minden reggel nézegethetem
ezt mind magamnak köszönhetem.

Minden reggel egy szertartás
a fogkefém a borotvám
kárörvendőn, gúnyosan néznek
a színek kifakultak, az étel sem olyan ízű már.

Minden nap keményen melóztam
sosem voltam otthon, csak a pénzt hajtottam
voltak jelek, ezekre nem figyeltem
mire észrevettem elkéstem.

Emlékeimben él milyen voltál
mikor az ágyon elnyúltál
lenyűgözött a látványod
a körmöd a hátamon mély nyomot hagyott.

Gyorsan gyógyulnak ezek a sebek
de az utolsók a legmélyebbek
szívembe gyilkos tőrt szúrtál
mikor egy szó nélkül elhagytál.

Sokáig kerestelek, hívtalak üzentem
de nem méltattál feleletre sem.
Még egy csontot sem dobtál a kutyának.
Megháláltam volna, legyen bármi az ára.

Most már nem rohanok a busz után
várni nagyon megtanultam már
nagy űrt hagytál magad után
álmaimban élsz tovább csupán.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom