Kétségek közt
Zsákutca ez a kapcsolat,
olcsó románc, mi sehová sem vezet,
látod, ketten vagyunk nem lát senki sem
te mégis elengeded tétova kezem.
Zsarátnok izzik tán hamu alatt,
olykor lángol, de mégsem tüzes,
lelkem és testem szomjazik
téged ölelve megnyugvást keres.
Zárt ajtókba ütközöm szüntelen,
itt is ott is égbenyúló falak,
tévelygek nem vezet kiút,
a magány rosszabb, hogy megtaláltalak.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Anyirka(szerző)2010. május 27. 21:15
Kedves István !
Gyönyörű, de nem mondhatnám,hogy könnyű versedet,már kedvenceim között tudhatom. Ahhoz,hogy igazán megértsem,még néhányszor át kell rágnom magam,minden egyes során. Lehet,hogy rosszul értem,de én azt éreztem belőle, olyan valakit szerettél,akit nem lett volna szabad. Vannak élethelyzetek,amikből menekülni kell, de nem magától az élettől,hiszen az élet,csak egyszeri ajándék,amit Isten kegyelméből kaptunk.
Egyszer,majd el kell számolnunk vele.
Szeretettel: Márta
Anyirka(szerző)2010. május 27. 20:58
Kedves Kinga!
Köszönöm együttérző szavaidat !
Szeretettel: Márta
Vallejo2010. május 27. 19:56
Szia Kedves Márti!
A társas magányban tizenegy néhány évnyi tapasztalatom van. Minden szavadat érzem!
Az utolsó sor olyan erős, mint amikor én vallottam be magamnak először, hogy nem megy tovább!
A kétségek olyan mély sebet tudnak ejteni,mint talán semmi más. Hogy igazamat bizonyítsam, kérlek ha módodban áll látogasd meg a Sisyphos című versemet.
Szeretettel olvastalak!
Vallejo
Kicsikinga2010. május 26. 22:29
Fájó érzéseidet tisztelettel olvastam és megértéssel, és átérzéssel... sajnos.
Szép vers!
Anyirka(szerző)2010. május 26. 21:36
Kedves Ágota !
Köszönöm kedves szavaidat !
Szeretettel: Márta
gota2010. május 26. 21:28
Ezt az érzést ,nem irigylem Tőled!
Sajnos ismerem! Gyönyörűen a versed!
Gratulálok!
Ágota