Egyedül...
Oly egyedül érzem magam,
Nem értem már saját szavam.
Elvesztek a csodás napok,
Szépek voltak a hajnalok.
De a múltat nem feledem,
Hisz nekem az is részem.
Szomorúan mesélem e sorokat,
Nehezen írom mondataimat.
Mikor álomból ébredek,
Könnyes szemmel, de felkelek.
S mindig arra gondolok,
Hogy ma is egyedül vagyok.
Nem bízhatok senkiben,
Mert csalódás ül a mélyben.
S már lassan megtelik,
Erre senki nem emlékszik.
Nem várok el túl sokat,
Csak a megadott szavakat.
De én semmit nem hallok,
Így mindig egyedül maradok.
2010. április
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lauren(szerző)2010. május 28. 04:30
Sziasztok!
Örülök, hogy tetszik! Köszönöm!!
Nemrég fedeztem fel ezt az oldalt.
Ha lesz időm a többi versemet is felrakom. Van jópár...
Törölt tag2010. május 27. 10:52
Törölt hozzászólás.
szucsistvan2010. május 27. 06:53
szépet irtál Attila
csillagvirag.m2010. május 26. 23:43
Szia Attila!
Tetszik :)
Üdv Évi