Kis-Takács Erzsébet

A macska

A mi macskánk egy csacska-bacska macska.
Ha álmos lesz, felmegy aludni a padra.
Ha felkel, megmosdik,
És a padról leugrik.

Ha éhes lesz, akkor egeret keres,
De nem issza meg a jó meleg tejet.
A húst bizony nagyon szereti.
(Néha az asztalon is azt keresi.)

Cirmi - mert így hívják a macskát -
Szép tisztán tartja mind a négy mancsát.
De nem csak a mancsát, hanem a bundáját,
És így a tisztátalanságnak nem látja kárát.

Ha megfog egy egeret, elereszti,
De mikor az egér el akarna menni,
A mi Cirmink ráveti magát,
És beléereszti az összes karmát.

A kutyával tartja barátságát.
És sokszor kihasználja szamárságát.
Mikor a kutya be akar jönni,
Cirmi elébe fut, s rögtön kikergeti.

Igen, kikergeti, bármi hihetetlen.
"Ő" bővelkedik ilyen sikerekben.
De egyszer nagyon kikapott,
Mert fogta magát s az ablakon bemászott.

Nem ám a konyhába, hanem a szobába,
És kényelmesen befeküdt a jó meleg ágyba.
(El ne felejtsem, előtte kint volt a sárba.)
Így sárosan, piszkosan ment rá a dunyhára.

Ezért aztán előkerült a "mogyorópálca"
Törődjön bele szépen a sorsába.
Azóta még nem ment be hozzánk a szobába,
És nem feküdt bele sárosan az ágyba.

De szeret bennünket, s mi is szeretjük,
Ezért gyakran - talán túl gyakran - az ölünkbe vesszük.

E verset azért írtam, hogy te is rájöjj arra,
Hogy a mi macskánk egy csacska-bacska macska.