Szerző
Biczó Anna

Biczó Anna

Életkor: 66 év
Népszerűség: 64 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 592 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Biczó Anna

Nyári zápor!

Napsütés dereng a kéklő égen,
Sugarát szórja le a földi léten.
Úszkáló felhők kergetik sugarát,
Takargatva kérik, engedelmességét.

Napsugár, napsugár, lásd hogy duzzadok!
Engedd meg kérlek hát, hadd essem már!
Nézz le a földre, hol sütöttél már,
Kiszáradt minden, szomjaznak rám!

Napsugár ereje, esőnek menete,
Tudnod kell, mindkettő szükséges életnek.
Igérem, nem esem többet, mint kellene,
Árvizet nem hagyva, öntözni indulok.

Felhők könyörgését, fogadalmát meghallván,
Napsugár elbújt a felhők mögé.
Mennyei csapoknak megnyitott kapuján
Beszürkült égről nyári zápor útra kélt.

Alatta sétálok, élvezem a fürdőzést,
Meleg esőcseppekben zuhanyzom vidáman.
Hirtelen fénycsóva villantott szemembe,
Hangos mennydörgés kísérte útjára.

Dörög és villámlik, megijedtem, jaj!
Hova is bújhatnék, előle futhatnék?
Itt vagyok mezőkön egyedül, s félek én!
Kuporogva félelmemben, beszélek én.

Leülök mezőkön zsámolyra húzódva,
Rám rakom esőcsepp védőnek kabátom.
Reszketve hallgatom mennydörgés hangját,
Becsukott szemmel várom a villámlás fényét.

Villámlás, mennydörgés hangja ó jaj,
Kérem én csendesedj, ó végre már!
Itt vagyok egyedül, árván s félőn,
Nem elég, hogy eláztam, de még Te sem kímélsz?

Mennyei hatalmak királyság ereje,
Sóhajom, kérésem hallgasd meg ó nékem!
Teremtő Istenem, intsd őket csendre!
Elég lesz viselnem hideg eső zuhatagát.

Égi zaj csendesen távozik, irányt vált,
Lassacskán követi felhőknek tömege,
Vastag páncél áttetsző fátyollá vált,
Napsugár közötte ki-kikacsingatott rám.

Előbújok rejtekemből, felnézek az égre
Örömömben ujjongok, nevetve feléje.
Kacajomra előbújt napocska sugara,
Látván, hogy didergek, meleget szórt reám.

Nyári zápor búcsút intett csendesen,
Napsugárnak melege megszárított teljesen.
Felragyogott velem együtt ég és a föld is,
Felfrissülve, kivirulva örvendhetünk mind.

2010. május 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rozmanjenone(szerző)2012. március 8. 19:01

Köszönöm kedves Black, igyekszem....:):)

Black2010. június 5. 11:18

Kedves Anna írj! sok versedet szeretném még olvasni..:) grat Üdv Black

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom