Szerző
Vers

A verset eddig 533 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Keszthelyi-Mangó Gabriella

Anyám

Lázrózsa-indák a falon,
s a nagyra nőtt lámpakarok mögött,
szellemek üldöztek, kergettek, űztek,
s egy szikkadt arc az arcomba röhögött.
Lecsaptak rám, vájták a szemem... ,
e betegség legszebb emlékeim egyike,
... Te kezemet fogva, ott ültél velem,
s nem vehetett el tőlem senki se!
Gyermekkori éhem most érzem igazán,
most, mikor a fogam "harmadszor" serken,
most, mikor gyerekkarok nyúlnak felém sután,
ősi követelődző szeretetben.
Én nem követeltem,
gyermeki hittel fogadtam, mit kapok,
nem sírtam, nem kiabáltam,
okos voltam...
...hisz annak akartatok.

Gyermekkori lázam kihunyt régen,
de e láz után égek újra és újra,
szeretnék gunnyadni, elbújni, öledbe simulva,
én, benned szorult
abortuszdarab.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


drmango(szerző)2010. június 5. 19:24

Tudtam, hogy te leszel az első! G

Kicsikinga2010. június 5. 16:24

Jaj, ez borzongatóan szép!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom