Szerző
Vers

A verset eddig 547 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keszthelyi-Mangó Gabriella

Lehelet

Testvérem volt, pici keze, lába,
szerettem őt - ment az éjszakába.
nem sírt soha
csak abban a pillanatban,
tágra nyitott szájjal sikított - hangtalan hangban.
nyomaszt a nyom, a dobbanatlanság:
hiány, hiány... , hova,
hova mennek el?, temetetlen kis test...
soha semmi - soha...
mellettem halt el. meg.
fogtam a kezét...
éjszaka hallom néha a lélegzetét.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Svenja2010. június 18. 18:54

Nem szeretném átélni soha, szörnyű érzés, de jól megírva!
és én is csatlakozom pn1andy-hoz: remélem nem saját tapasztalat!
Versedhez gratulálok!
Üdv: Svenja

Kicsikinga2010. június 9. 19:08

Minden versed nagyon mély, és hiteles számomra!

pn1andy2010. június 9. 12:31

csodálatos és egyben hátborzongató...
ilyen megrendítő verset régen olvastam, remélem nem saját tapasztalatból született...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom