Szerző
Vers

A verset eddig 494 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sebestyén Attila

Hová is tartok?

Reményemet keresem,
Tetőfokán keservem,
Álmaimban elvesztem,
Végsőnek vélt esélyem.

Az ismeretlen távolból,
E rémisztő hangoktól,
Tétlen mivoltomból,
Remegek e szavaktól.

Tovább sétálok üresen,
A fénytelen völgyeken,
Szakadékos úttesten,
Kies hideg gerinceken.

A sötétség határán,
Szürkület homályán,
S holdfény derekán,
Menekülnék tétován.

Semmitmondó létem,
Összetörve emlékem,
Kísér makacsul engem,
Eme töretlen félelmem.

Magányosan haladok,
Mindenemmel kitartok,
És reszketve kiáltok,
Imádkozva hozzátok.

A megbúvó érzelmek,
Rögvest emelkednek,
Utamon is kísérnek,
De egyszer elfelednek.

2010. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom