Légy már itt velem
Hozzád írom e verseket,
Elküldöm velük szívemet,
Reménytelen szerelmet,
Az érted síró lelkemet.
Kereslek én mindenhol,
De csend, s béke honol,
A fájdalom mélyre hatol,
Hol a szomorúság tarol.
De soha nem adom fel,
Hiszen esélyem útra kel,
Töretlenül előre menetel,
S dalommal, talán meglel.
Az angyalok itt vannak,
Segítő kezet nyújtanak,
Ők biztosan megtalálnak,
S hozzám irányítanak.
A szép napokat várom,
Már nem búslakodom,
Tovább nem siránkozom,
Ha te vagy, tudni fogom.
Bár ez idő, már eljönne,
Téged, karjaimba vezetne,
Az ürességen enyhítene,
S boldogsággal telítene.
Hiányzol nagyon nekem,
Érted veszem lélegzetem,
Feláldozom egész életem,
Csak légy már itt velem.
2010. március
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Vadvirag102010. június 13. 12:15
Ja értem! Pedig olyan mint ha valós személynek írtad volna...
Na de egyszer biztosan lesz akinek küldheted :) Csak türelem!
Lauren(szerző)2010. június 13. 06:43
De nagyon kedves vagy!
Lauren(szerző)2010. június 13. 06:15
Szia!
Hát ezt a verset elküldeném neki szivesen, ha tudnám, hogy kinek külgyem...:) ugyanis még nem ismerem...
Vadvirag102010. június 12. 19:51
És ezeket a verseket vajon a címzett is látja?
Talán érdemes lenne neki megmutatni, elküldeni...