Szerző
Hámori István Péter

Hámori István Péter

Életkor: 76 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 796 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Hámori István Péter

A versírás, nekem

Nekem a versírás játék,
lépkedés hideg tűzön.
Ihletett órámban, tán még
lábam kapkodva űzöm.

Nekem a versírás sport is,
akadályfutó verseny.
Adok magamnak fórt is,
csak hogy lehagyjon versem.

Nekem a versírás fix pont,
akár a munkás a gyárnak,
betűkkel megtömött diszkont,
ahol szavaim várnak.

Nekem a versírás börtön,
itt már magamra hagynak.
Boldog éveim töltöm,
s mindent szabad a rabnak.

Nekem a versírás templom,
fedetlen fővel lépek,
lehalkítom a hangom,
lenyűgöznek a képek.

Nekem a versírás élet,
megszédít minden perce.
Bizonyítja, hogy élek,
s kész vagyok mindig versre.

Nekem a versírás fekhely,
melyen szenvedve alszom,
ahol majd remélem egyszer,
kisimul végül arcom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross2010. június 20. 16:29

Igazad van, a sorvégi vesszőről félreérthető volt az ''egyik esetben sem'' . Az volt a gondolatom, hogy akárhogy jelzed is a ''remélem'' szó közbeszúrt voltát, ugyanannak a sornak a végén a vesszőre nincs szükség.

grendorf(szerző)2010. június 20. 11:23

A gondolatjellel egyetértek. A véleményed köszönöm.

Marie_Marel2010. június 20. 09:36

ahol majd - remélem - egyszer
kisimul végül arcom.

Erre gondolt Ross. :-)))

Nagyon tetszik a versed!
Barátsággal: Marie

grendorf(szerző)2010. június 20. 09:29

Kedves Ross!
Megírtam egy hosszú választ, de rosszul nyúltam valamihez és elszállt. Akkor csak röviden: az utolsó előtti versszakban nagyon fontos konlúziót fogalmazok meg a költői létemet illetően, ezért nem hagynám ki, annak ellenére sem, hogy az ''élet'', ''élek'' rímpár elég közhelyes, elismerem.
A vesszőre vonatkozó tanácsodat nem értem pontosan. Sehol nem kell vessző a sor végére? A mondatrészek közé muszály.
Köszönöm, hogy érvelhetek egy előremutató vitában!

Ross2010. június 20. 07:20

Javítás: Természetesen nem rejtve maradt, hanem pontosan kifejeződik a legelső sorral... így jár, aki hosszú hozzászólást ír. :((

Ross2010. június 20. 07:18

A korábbi verseidhez képest én itt teljesen új hangot hallok, több szempontból is. Egyrészt a magasztos tartalomhoz olyan formát választottál, amely éppen az ellentétek révén fejezi ki a sokszor megkezdett mondanivalót. A választott ritmus arra kényszerít, hogy minden sor végén megálljunk kis időre, mert egy nyitott felező ütemre végződik. Egyes versszakokban a rímek nemcsak pontosak (mindenütt azok), de ráadásul mosolyogtatóak is: sport is - fórt is; fix pont - diszkont.

Két dolgon gondolkoznék el: az utolsó előtti versszakot vagy lényegesen átalakítanám, vagy elhagynám. A páros sorokért kár lenne, a páratlanok végén azonban eléggé kiábrándító a rím, különösen a többihez képest. A másik: az utolsó előtti sorban a ''remélem'' egy közbeszúrt szó, ez úgy jelezhető, hogy vagy zárójelbe, vagy gondolatjelek közé tesszük, vagy előtte-utána vesszőt írunk. A sor végére egyik esetben sem kell viszont a vessző.

Összegezve: Szerintem éppen az a versszak maradt rejtve - és maradjon is -, amely úgy kezdődne: ''Nekem a versírás játék''

grendorf(szerző)2010. június 18. 20:23

Biztos vagyok benne, hogy a versírás folyamatát mindannyian másképpen éljük meg. Éppen ez benne a csodálatos: saját tapasztalatainkkal színesítjük a palettát, amely így valamennyiünknek ad sok-sok egyéni indíttatású, de közössé emelkedett élményt. Ez persze így túl tudálékosan hangzik. Beleestem abba a hibába, hogy magyarázni próbáltam a magyarázhatatlant. Leállok.

Justice2010. június 18. 20:08

Tisztelettel köszöntelek, kedves István! Örömmel olvastam soraid, mert olyasmit is megfogalmaztál, amivel egyet tudok érezni. Üdvözlettel: János

19702010. június 17. 21:30

Szeretettel olvastalak!:-)

gota2010. június 16. 06:01

Ez egy igazi poeta hitvallása!
Gratulálok!
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom