Szerző
Vers

A verset eddig 427 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Jankai Csaba

Kapuk

Itt állok most méltatlan teherrel,
Belépni vágyom a hétre zárt kapukon.
Mögöttem sikoltva lohol az őrület,
És lidércek, vicsorral arcukon.

A bánat bamba bohóc most,
Rég látott, ismerős idegen.
Fekete ruhája foltos, ócska gönc,
Rám tekint, s csak bámul hidegen.

Fölöttem varjak, énekük nekem szól,
Köröznek, mint megannyi súlyos árny.
Baljós ígéret mordul a szélben,
- Fekete égen sok fekete szárny...

Már megtorpanni sincs bennem erő,
Tovább menni, tán nem is kellene.
Csak állni még, míg elfogy az idő,
Míg betakar az elmúlás fellege.

Menny, vagy pokol hív a kapuk mögött?
Öröm, vagy bánat karma tépne szét?
Mennyire fáj, mennyire fáj az éj,
A bohóc felröhög: Már ne remélj!

2010. május 25.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


karak_vukson(szerző)2010. június 18. 09:13

Köszönöm!

gota2010. június 17. 17:08

Érdekes ,jó vers!
Gratulálok!
Ágota

Törölt tag2010. június 17. 16:32

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom