Szerző
Vers

A verset eddig 930 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Varga Zsolt

Búcsú

Szeretném megváltoztatni a múltat,
de próbálkozásaim kudarcba fúlnak.
Próbálom kitörölni a fejemből
s elhessegetni emlékeimből.
Hogy ne fájjon annyira
nemléted kínzó gondolata.
De képtelen vagyok rá, túl nehéz,
mint lég nélkül a lélegzés,
mint szeretet nélkül a szívdobbanás,
mint tudat nélkül a gondolkodás.
Valaki mondja meg, mi az élet!
Ha nincs ember, kivel éljed?
Ha a szeretet gyertyalángját
elfojtja a halál árnya,
s mindenki csak az élet gyermeteg bábja.
Itt állok most, szemem becsukom,
a sötétségben álmom álmodom.
Látom, ahogy utam tereled,
jó apaként óvsz és szeretsz.
De mikor szemeim végül kinyitom,
s könnyem végigcsorog arcomon,
rájövök, hogy csak időm pazarlom.
Mert nem kell hozzá se könny, se álom,
te örökké velem leszel, szívembe zárom.
S a szívem melyben te élsz tovább,
elrejtem, hogy senki se bántsa,
szép emlékeim soha senki szét ne zilálja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


julcsika2011. december 18. 12:14

Gyönyörű ez a vers,habár fájdalommal teli sorai érdekessé és szívbetépővé teszik.

Zebike2010. június 18. 11:45

Szép vers, fájdalmas sorok. Gratulálok.

amalina2010. június 18. 11:41

Szép...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom