Szerző

Boros József

Életkor: 73 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 485 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Boros József

Téli vihar

Lerúgta lábáról
Kopott nyári sarkantyúját,
Átalizzadt ingét
A sutba vetette.

Meleg ködökből szőtt
Új ködmönbe bújva,
Felszedelőzködött az Idő,
S készült ismét szokott útra.

Duhaj legény a kemény fagy,
Kalapján fehér jégvirágok.
Egyre ropja dermesztő táncát,
Recsegve harsog viharos nótát.

Derékon kapja a Szélvész öreganyját,
S kábultan suhognak a légben,
Gúnyájukból porhó szitál.

Alant didereg a Föld...

Táncot s nótát elunva
Havas tetőre ül ki,
Onnan néz le kék-fehéren
Az előtte térdelő tájra.

Tarisznyáját előkapja,
Szélhárfa lapult benne!
Jéghangszer jégsípja az eresz jégcsapja!
Fényesen rázkódik jégkalapja.

Dér-ruhában illegetik
Magukat a fák és bokrok,
Családi bál kerekedik,
Hegyen-völgyön szörnyű lárma!

Fehér sipkás házikókban
Piros láng inog a spórban:
Tavasztündér lejti táncát
A jó meleg kandallóban!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsikinga2010. június 18. 17:01

Csak ne szeretném annyira a telet! Nem is szeretem, mert imádom!
Nekem tetszett nagyon a versed! Köszönöm!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom