Szerző
Kapcsos Károly

Kapcsos Károly

Életkor: 67 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 640 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kapcsos Károly

Mindörökké

Játszottak a fények a szobámnak falán,
az ezüst vándor megint benézett rám,
gondolhatta, elment a maradék eszem,
megint üres keresztemmel beszélgetek.
Gyertyáim fénye glóriát húzott köré,
erre az árnyak kushadtak összefelé.

A nehéz tölgyasztalomon bor s két pohár,
mert nem vízió, a loboncos én előttem állt.
Igazított a ferde üres kereszten egy kicsit,
felálltam s illően helyet mutattam én neki,
hisz mégis csak az Úr egyetlen gyermeke ö,
neve legyen most és örökre tündöklő.

Nem képzelgés, az üveg még szüzen áll,
kit Názáretinek hívtak, fürkészve vár.
Örökké kérdezel: mondja, s húzza szemöldökét,
látom gondolataid, hát mondjad s beszélj.
Öntök neki s ő dicséri a testes vöröset,
bár mondja, erre ivott már ilyen tüzeset.

Nos nézd: hogy tűritek el te és az Atyád,
nevedben kinyilatkoznak holmi papocskák,
intelmeid félrebeszélik az utolsó szavakig,
veled s Atyáddal tették ezt évszázadokig.
Mint a köpönyeget, forgatják a szavakat,
vizet prédikálnak, de növesztik hájukat.

Tudom, te megbocsájtasz, vállaltad a bűnöket,
de örökké vezekelni még neked sem lehet,
a szó, a hit falakat rombolhat akár porig,
de mit ők terjesztenek, azok nem a te szavaid.
Ám tudhatod, lelkem grádicsa tiszta és sima,
álltam már az Úr előtt, bennem is van még hiba.

S azt sem értem, és talán nem is fogom,
ha az Úr első szolgái a pápa s a papok,
mire a pompa, kézcsók és a ragyogás,
Te lenruhában róttad a várost és a pusztát.
Örök szavaid mint Te, nem volt hivalkodó,
az Úr házából is kikergettél minden pénzváltót.

De ne tovább! ...fogtam fel lényemmel a hangot,
örökké kérdező számra az Úr vetett koloncot.
Valami megfoghatatlant éreztem s láttam a fényt,
lelkem feloldódott benne, de elfogott a félsz,
hisz egyszerre az Atya s a Fiú van itt jelen,
ezen a síkon, még ez nem fordult elő velem...!

Te igenis kérdéseidre tudod, tudod a választ,
megerősítést remélsz, azt megkapod nálam.
Hát halld: a világi s papi nagy méltóságok
már félistenek, hiszik: nem csak kiskirályok.
Én mindig voltam s örökkön örökké leszek,
gyarló szolgáim elfelejtik a múltat s jelent.

Üres lett elmém, az örök Atya a Fiával hagyott,
torkom kiszáradt s rám tört a nagy nyugalom.
Poharam a Fiú karnációjára emeltem illően én,
Ő koccintott s áradt belőle a szeretet és a fény.
A hold pályája lassan közeledett zenitje felé,
meghatódva rebegtem az Atya, Anya s a Fiú nevét.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


195510022010. október 21. 19:18

Nagyon szép.

Suttog(szerző)2010. június 29. 05:32

Köszönöm Noémi,remélem nem csak ebben értünk egyet....!
ÜdvRézi

noemi_berecz2010. június 29. 00:36

nagyon tetszik! főleg ezek a sorok:
''Nos nézd: hogy tűritek el te és az Atyád,
nevedben kinyilatkoznak holmi papocskák,
intelmeid félrebeszélik az utolsó szavakig,
veled s Atyáddal tették ezt évszázadokig.
Mint a köpönyeget, forgatják a szavakat,
vizet prédikálnak, de növesztik hájukat. ''
totálisan egyetértek vele! megy a kedvencek közé! köszönöm hogy olvashattam

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom