Kerekes Eszter

Vége

Csalódott vagyok valaki miatt,
Kit azt hittem szeret, de csak megbánt,
Kiderült, hogy mindvégig hazudott,
S bennem egy másik képet alkotott.
Elhitette velem,
Hogy mindig is szeretett,
Pedig sokszor megcsalt,
Én meg mindig megbocsátottam.
Hülye voltam, most már tudom,
Nem kellett volna magam hagynom,
Elvakított a szerelmével,
S ezért a dolgokat nem vettem észre.
Pedig minden előttem történt,
Emlékem még mindig élénk,
Leperegve látom,
S mind rosszabb, mint egy rémálom.
Nem mondom, hogy csak ő a hibás,
Én is az vagyok, hát nem? Ki más?
Vétkeztem én is, nem is keveset,
De nála azért kevesebbet,
Szeretem, de mind hiába,
Hiszem a kapcsolatunk már el van ásva
Hazudott abban, hogy mennyire szeret,
S én neki ezt bevettem,
Nem éreztem, hogy bármi is máshogy lenne,
Mint amilyen volt a kapcsolatunk eleje.
Időt kérek az élettől,
Hogy kilépjek ebből,
Újra az élethez kell szoknom,
Hogy később lehessek még boldog.