Vége
Csalódott vagyok valaki miatt,
Kit azt hittem szeret, de csak megbánt,
Kiderült, hogy mindvégig hazudott,
S bennem egy másik képet alkotott.
Elhitette velem,
Hogy mindig is szeretett,
Pedig sokszor megcsalt,
Én meg mindig megbocsátottam.
Hülye voltam, most már tudom,
Nem kellett volna magam hagynom,
Elvakított a szerelmével,
S ezért a dolgokat nem vettem észre.
Pedig minden előttem történt,
Emlékem még mindig élénk,
Leperegve látom,
S mind rosszabb, mint egy rémálom.
Nem mondom, hogy csak ő a hibás,
Én is az vagyok, hát nem? Ki más?
Vétkeztem én is, nem is keveset,
De nála azért kevesebbet,
Szeretem, de mind hiába,
Hiszem a kapcsolatunk már el van ásva
Hazudott abban, hogy mennyire szeret,
S én neki ezt bevettem,
Nem éreztem, hogy bármi is máshogy lenne,
Mint amilyen volt a kapcsolatunk eleje.
Időt kérek az élettől,
Hogy kilépjek ebből,
Újra az élethez kell szoknom,
Hogy később lehessek még boldog.
2010. január 28.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
irenfi2010. július 1. 13:11
Drága Eszter, Ne bánkódj miatta:) Az időt pedig megkapod,hogy lehess még boldog :)) Üdv Irén
P.Clou2010. június 30. 20:57
A fájdalom szép verseket szül,de ez is az.Üdv Clou.