Szerző
Kerekes Eszter

Kerekes Eszter

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 707 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kerekes Eszter

Rombolás

Összetaposott lelkemmel nézek a nagyvilágba,
Mint pusztuló rózsának levél hullása,
Semmi ez a fájdalom,
Ami most már szinte csak kis ártalom.
Haldokló világ, mindenfelé ennyit látni,
Erdők élete, embereken múlik, kik fákat mennek vágni,
Rombolják a környezetet,
S pusztulásra ítélik az embereket.
Halálnak érzése az, mely most rám illik,
Közelsége, s ahogy szemeimbe kacsint,
Lehetetlen vele üzletet nem kötni,
De meg kell próbálni magamtól ellökni.
Nem akarok a társa lenni,
Fiatal vagyok még, ennyi,
Hiába is van bármi bajom,
Magamban pusztulni hagyom.
Mint az emberek sem tesznek semmit,
A környezetnek pedig szüksége van mindenkire, aki segít,
Mivel senki nem mozdítja magát,
Megpróbálom utánozni, hogy én vagyok a világ.

2010. június 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


irenfi2010. július 1. 13:05

Drága Eszter nagyon tetszik a versed,és az igazságod :))Szépen megírtad és örülök hogy olvashattam :) köszönöm:)
Üdv Irén

legland2010. július 1. 10:04

Remélem sokan elolvassák szép versedet.
Gratulálok!
Légy Te a világ:-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom