Szerző
Vers

A verset eddig 936 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Szabó Zsolt Pufferzsola

Kint a messzeségben

Odakint a messzeségben
Sokféle színű csillagok közt
Az Aragon sodródik szépen
Magánkézben, semmi tröszt.

"Helyzetjelentést kérek!"
Szól a kapitány a hídra érve
"Uram van egy kis gond,
ellenséges hajó a hipertérben"

"Mély-űri szenzorok mit mutatnak?
Ellenség vagy barát?"
"Ellenséges járőrhajó,
A típusa Konrad."

A kapitány gondterhelten
Kinézett a sötétbe,
észrevett két kék fénypontot:
Ionhajtómű fénye.

Sóhajtott a kapitány,
"harckészültségbe!"
Kiáltotta el magát
keserűségére.

"Uram, a hajó üdvözöl minket"
"Képernyőre" mondta hangosan
Az ablakok kijelzővé lesznek,
S felugrott egy torz pofa.

Arcán légzőmaszk, fején egy bőrzsák,
hangja mély volt, már-már gépies,
Otromba parancs gyanánt kiadták,
"Add meg magad légyszíves!"

"Miért tennénk? Mi okunk rá?
Miért üldöznek folyton folyvást?
Mindössze csak átutazunk,
Nem tettünk semmi mást!"

"Megsértették a szektor-határt!
Engedély nélkül ugrottak,
De nem bántani mennénk át,
Csupán egy két rutin próba"

"Mire gondol? Mindenünk működik.
hajtómű, stabilizátor, létfenntartás
De ennyi miatt követnének?
Mondja, mi ez a kitartás?"

"Jelenlétünk oka csak az ellenőrzés,
Semmi egyéb vagy más.
Adjanak engedélyt leszállni,
Nem kell vonósugár."

A kapcsolat megszakadt,
A hajó közben közel került,
Rég kilépett a hipertérből,
Borítása azóta kihűlt.

A kapitány az első tiszthez:
"Fordítson polaritást,
Használjuk a vonósugarat,
Mint valami ostorcsapást!"

"Uram, biztos jó ötlet lenne?
Ha a rendfenntartók ránk tüzelnek,
Nem elég erős a pajzsunk,
baja eshet a hajótestnek!"

"Nem fog, ha gyorsan reagálunk,
Készítse a rendszereket,
Ha kiütöttük az elektronikájuk,
A hipertérben oldunk kereket!"

"Értem Uram. Polaritást átállítani!"
"Kész!" kiált az egyik tiszt,
"Gyertek csak, ha akartok!
Kilőni a kis hamist!"

A hajó vonósugara megcsapta a Konrad-ot,
Gyors becsapódása jót lendített rajta,
Rendszereinek nem tett jót a móka,
S mindent hallgatagon tartva

Élettelen fémdobozként
Sodródott az űrben,
S járőrhajóként lenni
Meg is szűnt közben.

"Ugrás a hipertérbe"
Adta ki a parancsot
A kapitány, ki már leülve
Figyelte a Konrad-ot

"Uram. Csak így itt hagyjuk őket?
Elveszve a világűrben?"
"A hatás csak ideiglenes,
Később ők is a helyre jönnek."

Azzal az Aragon
Méltósága teljében
Megkezdte utazását
A kékes vörös hipertérben.

A kapitány felállt a hídon,
Legénységéhez fordult
Ereiben az öröm,
és az adrenalin tódult.

"Köszönöm, hogy itt szolgálnak,
A munkájuk fontos nekem,
S tudom, hogy ha bajban lennék
önökre bízhatom az életem.

Tudom, hogy a mostani helyzet
kérdést váltott ki egyesekben,
De bizton állíthatom, hogy
Sok emberrel egyetemben

Legalább túléltük
Jelen helyzetet
S az ellenőröknek
Bajuk nem esett"

*

Odakint a messzeségben
Romok, törmelékek,
Konrad típusú hajóról
Pusztán csak emlékek.

A roncsok között kutatva
Darabokra tépve
egy szkafander,
minek kezében egy aranyos kislány képe...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom