Szerző
Vers

A verset eddig 753 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Pávkovics Dóra

Köszönet neki

Egy magas hídon állok
Alattam a kavargó végtelen.
Fúj a szél, nagyon fázok...
Leugranék, de lábam képtelen.
Most nagyon lassan felém sétál,
Ő volt itt az életben egyetlen örömöm.
Felém nyújtja remegő karját,
Utoljára tátogom most neki: KÖSZÖNÖM.

2010. májusa - Hinni. Örökké. Remélni. Mindennap. Szeretni. Mindig.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Pavkovics_Dora(szerző)2010. szeptember 18. 19:16

köszönöm :)

edu2010. szeptember 18. 17:25

gyönyörű lelked van! csak így tovább:) üdv: Edu

Pavkovics_Dora(szerző)2010. július 6. 22:45

köszönöm

sunil2010. július 6. 22:26

Szép versed fájó, mégis fényt sugárzó.-:)
Szeretettel:sunil

Pavkovics_Dora(szerző)2010. július 6. 22:16

Köszi :)

klaudi.2010. július 6. 15:29

nagyon szép :)

Pavkovics_Dora(szerző)2010. július 4. 10:03

máskor is ;)
köszönöm =)

Hirhozo2010. július 3. 20:47

Én pedig köszönöm hogy felraktad:)
Gratulálok:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom