Kiss László

Édesanyámnak Karácsonyra így köszönöm...

Tegnap éjjel azon tűnődtem éppen,
miként leshetnék meg egy angyalt az égen.
Néztem a semmibe, vártam a csodát,
akartam egy jelet az ablakon át.

Sokáig kutattam a fénylő csillagokat,
hittem hogy megmozdul és valamit mutat.
De a jel elmaradt, csak álltam réveteg.
Már kezdtem azt hinni igazan tévedek.

Ekkor egy kis felhő úszott felém,
Anyám fogta meg kezem és ült mellém.
Belenéztem fáradt mosolygós szemébe
Egy könnycsepp hullt szememből kiszáradt kezére.

- Szeretlek kisfiam, tudom, vannak gondok,
de kérlek sose feledd azt, amit most mondok.
Mikor egy könnycsepp arcodról leér a földre,
egy angyal elveszti szárnyát mindörökre.

Nagymamák, jótevők és Édesanyák,
itt járnak köztünk, és Ők az igazi csodák.
Mindegyik volt angyal, de szárnyát vesztette.
Mert gyermeke szomorú, vagy sír, ezt nem nézhette.

Otthagyta a mennyet és választja a poklot,
hogy vállára vehesse, mit fia cipelt, a sok gondot.
Erejét haladva, nem ismer határt.
Csak még segítsen, csak láthassa Őt, neveti a halált.

Tudja, hogy Isten nem segít de csak néz előre.
Majd lesz Ő az isten egy percig, gyermeke őre.
És elég egy jó szó, hogy mindezt megköszönjem.
Elmúlik a bánat és felszárad a könnyem.

Köszönöm, hogy nekem Te vagy az édesanyám,
hogy mellettem vagy mindig, ha elkap a magány.
Hogy felneveltél, és szenvedtél elnyomva vágyaid.
A poklot mennyországgá tetted és eldobtad szárnyaid.

És tudom, elég az a szó, hogy érezd majd örömöm,
Legyél mindig angyal, e verssel köszönöm.
Ha egyszer sírodat gondozom és felnézek az égre,
tudom van egy angyal, ki szállhat végre.

Hulljon bár ezer könnycsepp, érjen le a földre!
Az én angyalom úgyis velem lesz örökre.
Édesanyám, azt kívánom legyél végre boldog,
Te földre szállt Angyal ne legyen több gondod!