Mert szívét szívembe zártam
Nem éget izzó parázs,
ha oltom bőröm haván,
ha tűznyíl húsomba vág,
nem ordít a szám.
Nem vakít nyár déli Nap,
ha szemem belé pillant.
Előttem bomba robban?
Nem ordít a szám.
Nem győzök sohase már,
halálnak halála vár,
elmúlhat e földi bál,
nem ordít a szám.
Mert szívét szívembe zártam,
fák alatt hiába vártam,
öt napja sehol se láttam,
most ordít a szám.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2011. szeptember 8. 09:16
Törölt hozzászólás.
Attila_the_hun2010. július 11. 15:20
Tibi, jó verset írtál a nem jóról.
Gratula!
ambrus.magdolna2010. július 11. 14:40
Sajnálom,remélem nem te vagy a ''szenvedő alany?''...Gratulálok,szomorúan szép versedhez!
Edo2010. július 9. 19:27
Nagyon szépen leírtad,mennyi fájdalmat kibír a testünk,és mennyire tud a szív szenvedni,ha szerelmes..Gratulálok..puszi.