Nagy Viktória (Vikus)

Apróság az életből

Boldogság?
Ha a hozzá illő szavakat keresem,
Csak a remény csillaga jelenik meg szememben.

Szerelem?
Hozzá foghatót még sosem kerestem.
Egy apró érintés,
vagy egy ki nem mondott szó is épp elég,
a parányi gondolatból.

Fájdalom?
Keresni nem akarom,
de mindig kapom.
Senki sem fogadja szívesen,
de mindig meglepetést okozó vendégsereg.

Öröm?
Mindig csak Őt akarom,
elengedni sosem fogom.
Hisz ettől szép az Élet,
s ha távozik,
nincs kedvem társalogni...