Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 244 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1519 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (22)

Ross Satyr

Gyermekek

Minden gyermek angyalként fogan meg,
egyikről sem tudható előre,
mikor lesz majd hétördög belőle,
napjai még intim csöndben telnek.
Aztán hírt ad néhány kis rúgása,
szeret ezt-azt, másért meg megorrol,
integet a színes monitorról,
készül már az őt váró világra.

Minden gyermek sírva lép a fénybe,
sír, ha fáradt, sír, ha bántják orvul;
könnyes szemmel míg a falnak fordul,
hosszan hangzik fáradt hüppögése.
Igazgyöngyként peregnek a könnyek,
csengő hangon hullanak a földre,
s mint a prizma, szivárvánnyá törve
színesítik fényeit a Földnek.

Minden gyermek biztonságra vágyik,
bújna, mikor támadnak a rémek,
szétmosódó árnyai az éjnek
kergetik az anyuszagú ágyig.
Vágyik óvó, simogató kézre,
gyógyítsa az érintés varázsa,
s hogy a másik biztos szorítása
megragadja, úgy dobja az égbe.

Minden gyermek szíve nyíló rózsa,
tövis nélkül ékíti a kerted,
illata egy szomszéd szívig terjed,
alkonyati szellő szerteszórja.
Szirma selymén harmatgyöngyök ülnek,
lüktetnek a sodró dobbanásban,
levelein bársonyos palást van,
tiszta zöldje naptól fényesül meg.

Minden gyermek szeme páros ékkő,
fényesíti lelke, hite, könnye,
nem homálylik szürkéllő közönybe,
tágra nyílik, mikor a sötétlő
égre veti kérdő pillantását
és beszűkül kiégéstől óva,
ha az égen fénylő szikracsóva
szétcikázó villámfényként vág át.

Minden gyermek nagy titkok tudója,
apró lelke bugyraiban rejti,
s mire megnő – mindet elfelejti,
hiába is kérdezgetnéd róla.
Hogyha botlik, mentő kéz után nyúl,
s ha kamaszként új rejtélyt keresve
tiszta lelke föl nem száll a mennybe,
minden gyermek – felnőtté silányul...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2014. október 14. 11:44

Kedves Ági, nem késtélle semmiről, hiszen egyszer már jártál eneél a versnél: lásd 2010. július 9. 22:17. A mai reggel számomra is ''aranyos'', és nemcsak azért, mert a két uncsival reggeliztem együtt, de a Napocska is beleadja még talán az utolsó erejét. Pedig kár, mert a Solar Energy Block így táplálatlan marad...

kreativ552014. október 14. 06:40

Drága Ross!
Kicsit megkésve olvasom ezt a csodás versedet, amivel bizony az én reggelemet is bearanyoztad.Versed utolsó sora, maga az igazság!
Köszönöm a mai napom szépséges kezdetét! Ági

Ross(szerző)2012. március 31. 17:39

Szima: Aki ezt a kérdést így teszi fel önmagának, abban biztosan maradt még a gyermeki lélekből.

Törölt tag2010. augusztus 29. 15:36

Törölt hozzászólás.

Mygan2010. július 13. 23:25

:)

Ross(szerző)2010. július 13. 21:13

Köszönöm, kedves Sunil. Előre félek, hogy ebben a hőségben nem igazán tudom megfogalmazni a méltó választ, elnézést, ha így történik. Bevallom, nemcsak az általad hivatkozott nótát nem ismerem, de a nóta műfaja általában is nagyon távol áll tőlem, itt talán ne részletezzük az okokat.

Igazad van abban, hogy a záró szakasz három utolsó sorának lehet értelmezési nehézsége, mivel eltér az addigi nagyon ''lineáris'' kifejezési módtól. Itt győzött a gyors, esetleg meglepően váratlan befejezés esélye. Nagyon találó az általad alkotott ''gyermekké dúsulás'' kifejezés.

sunil2010. július 13. 20:53

Hű, milyen csodákról maradtam én le, Kedves Ross!!!
Így látszik igazán, mikre vagy Te képes... És ne gondold, hogy azért mondom ezt, mert ez '' komolyabb '' hangvételű versed, hiszen ez a tehetség, épp az előző, számunkra talán megszokottabb, '' vidámabb '' Ross tolla által ismertetett meg, legalábbis velünk, a '' Poet '' olvasóival. Ami már nem először tűnik fel nekem, az a sokoldalúságod, és ennek azért is örülök annyira, mert az ember mindig azt szereti a legjobban, ha megtalálhat másban egy belőle hiányzó jó tulajdonságot.
A vers dallama, különösen a szakaszkezdő soroké, engem '' Az én Anyámnak nincs selyem ruhája '' című, igen szép nótára emlékeztet.
A zárószakasz a hatodik sorától kezdve, picit félreérthető, bár könnyűszerrel érezhető a nagyon is szép mondanivalója. A '' felnőtté silányult '' gyermeknek pedig, adjunk meg minden esélyt, a mihamarabbi, sikeres újbóli gyermekké dúsuláshoz, hiszen ez már csakis rajtunk múlik, és még csak nem is korfüggő, szerencsénkre...
Szép verseddel bearanyoztad az estém, Kedves Ross, és velem együtt, tudom, - még sokunkét!-:)
Szeretettel:sunil

Ross(szerző)2010. július 13. 00:23

Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Noémi. Valóban megpróbáltam érzékeltetni a gyermekek iránt érzett szeretetemnek - vagy annál valamivel összetettebb érzésnek - egy részét a sorokban. Örülök, haogy tetszett.

napmadar2010. július 12. 18:59

Annyira gyönyörű, szívhez szóló, emberi vers! Akkora szeretettel írtad minden sorát! Nincs is mit hozzáfűzni... Köszönöm, hogy olvashattam!:))))))) De szívbe elviszem...:)

Ross(szerző)2010. július 11. 17:46

Köszönöm, kedves Marianna. Egyetértek, a téma nagyon sok gondolatot képes kelteni. Örülök, ha tetszett.

mezeimarianna2010. július 11. 17:37

Gratulálok!!!Beszlhetnénk róluk-róla napestig,de tetszett így is!:))

Ross(szerző)2010. július 11. 11:59

Kedves János, köszönöm a - szerintem érdemtelenül eltúlzott - méltató szavaidat. Nagy megkönnyebbülés értesülni a kommentekből arról, hogy nagyon sokan értenek egyet az általam kifejezett gondolatok többségével. Nyilvánvaló, hogy a gyermekek és a természet - vagy akár bizonyos ''természetfölötti erők'' - nagyon közeli összetartozását nem mindenki azonos okokra vezeti vissza, de nem is ez a fontos. Érzékeny területet érintesz viszont, amikor azt írod - nagyon helyesen -, hogy a felnőttek, sokszor teljes jóindulattól vezérelve, rákényszerítik a saját életmódjukat a rájuk bízott gyermekekre. Azért érzékeny ez a kérdés, mert a kétségtelen előnyök mellett sokszor merül fel hátrányos következményként, hogy a lassan önálló öntudatra ébredő fiatal kész helyzetben találja magát, gyakorlatilag elzárva vagy erősen korlátozva a világnézetek sokszínűségéből való választás lehetőségében. De ez, azt gondolom, már túlmegy a közölt szöveg keretein.

Schmidt_Aladar2010. július 11. 11:43

Kedves Ross! Sokat jelent(ett) számomra is a versed. Olvastam és tapasztaltam is, hogy az angyali jelző nem túlzás. Sok olyan élmény, látomás van, amit csak gyerekkorában lát az ember, és arra csak kevesen emlékeznek. Több kísérlet is bizonyítja, hogy abban a korban még van kapcsolat az angyali, vagy a két világ közt lebegőkkel. Csak az akkor még ''gyermeki'' kijelentéseket senki nem veszi komolyan, átsiklik silányabb felnőttségünk e jelzések felett. Ösztönösen tudják mit kell(ene) enni ahhoz, hogy egészséges légy, vagy éppen akkor, amikor beteg vagy. A felnőttek kényszerítik sokszor rájuk, az egészségtelen életmódot, megrögzött szokásaikat. Nagy a felelősségünk, és sajnos manapság ezt - tisztelet a kivételnek - kevesen érzik át. Versed örök érvényű, gondolatait remélhetően sok olyan fiatal is elolvassa, aki még nincs e felbecsülhetetlen kincs birtokában. Az utolsó két szó pedig legyen elrettentő példa, negatív mottó, élő figyelmeztetés minden leendő szülőnek! A gondolatok és a rímek ölelkező formájának egysége, együttesen emeli versedet - a korábban már említett - kortárs irodalom gyöngyszemei közé! Gratulálok: János

Ross(szerző)2010. július 10. 23:42

Kedves Péter, köszönöm a történetet. Éltem át én is hasonlót: úgy szerveztem meg több munkahelyemen is Télapó-ünnepségeket, hogy a tartalmuk legalább felerészben a ''nagy manóknak'' is mondjon valamit. Megtisztelsz, azt állítva, hogy a Te jövőbeni fellépéseidhez egy parányi hangulatot én is hozzá tudtam tenni.

forgacs2010. július 10. 23:35

Kedves Ross!
Tél idején, jó pár éve, magamra veszem a télapói teendőket és piros ruhámat, nagy szakállamat, tollpárna hasamat. Elindulok a modern szekéren, tele puttonyommal, a rám váró manócskákhoz.
Mindig azon morfondíroztam, mit adhatnék a nagy manóknak, hogy egy kicsit Ők is vissza kiránduljanak, a saját gyermeki lényük felé. Hogy a pillanatot úgy éljek meg, ahogy azt kell valójában. Tisztán, őszintén, felszabadultan. Hogy utána, mikor visszaáll a régi kerékvágás, Ők is azt érezzék kaptak valamit, valami kis útravalót. Azt hiszem, megtaláltam. Köszönöm neked Ross!
Tisztelettel: Péter

Ross(szerző)2010. július 10. 21:32

Kedves István (Vallejo) barátom, köszönöm az elismerésedet. Én is tudom,. hogy el kell még jutnom a tömörítés magasabb fokáig, de már jó úton vagyok efelé. Ha már jól menne, akkor nem tudtalak volna ennyi verssoron keresztül lágy, andalító hangulatban tartani, amely után, beismerem, ostorcsapásként jön az utolsó fél sor.

Aláírásod szerint már megérkezett Hozzád a klubtagsági igazolványod; remélem, tevékeny munkával járulsz hozzá felvirágzásunkhoz.

Ross(szerző)2010. július 10. 21:27

Kedves Albert(h), őszintén örülök a méltatásodnak, bár természetesen túlzásnak tartom azt, ahogyan kifejezted. Úgy tapasztalom, nem igazán ez a fajta vers a divat mostanában - ezt Te is tudhatod, aki szintén a hagyományosabb formák művelője vagy -, persze nem mintha ez befolyásolna.

Vallejo2010. július 10. 21:10

Nos Kedves Barátom!
Ezt jól megkaptam, teljesen belerévültem a soraidba, (nékem a Te szavaid olyanok mint az ékkő ) Szép tiszta csengésűek, gyönyörű szép versben írtad meg a gyermeki lélek tisztaságát. Aztán az utolsó sor akkorát koppant bennem, hisz mindig itt volt az orrom előtt annak igazsága, de mennyire más így olvasva szembesülni vele. Mert belegondolhattam!
A vers remekmű ez nem vitás!!!!!
Gyűjteménybe vele!
Jaj még annyit olvasás közben József Attila sora jutott eszembe: ''én még őszinte ember voltam''
Ezt csak úgy megjegyeztem, mert ha olvasok, azonnal valami eszembe jut és önálló életet kezd élni!
Őszinte baráti üdvözlettel.: Vallejo a klub tag!

alberth2010. július 10. 20:58

Kedves Ross!
Igen értékes verset írtál. Csatlakozom a többiekhez méltatásban. Minden téren remek alkotás, a kortárs irodalom egyik gyöngyszeme lehet.
Gratulálok!
Alberth

Ross(szerző)2010. július 10. 18:14

Kedves Ágota, örömem nem ismer határt, hogy módom volt a saját kis nyomoronc oldalamat rendelkezésére bocsátani promóciós célokra. Nem a perceket, hanem a verseket számolom, amíg elénk tárul a Mű.

gota2010. július 10. 18:10

Ross Kedves!
Lássa kivel van dóga,kérése teljesült,kb.ahogy nézem 140 nyúlfarknyi vers időnyire.

Ross(szerző)2010. július 10. 17:28

Kedves Zsuzsa (kozmazsu), megtisztelsz azzal a szándékoddal, hogy meg kívánod osztani ezt a verset másokkal is. Számomra még nem annyira régi, hogy a saját kedvenceim közé tartozzon, nem is az a műfaj, amely különösen jellemző lenne rám, de pontosan megfelel a valóságnak.

Ross(szerző)2010. július 10. 17:23

Kedves Fruzsina, a mondást aktualizálva ''csak az nem elüt, aki egyáltalán nem üt'' - mindannyiunkkal előfordul, hogy nem minden karakter kerül a neki szánt helyre.

zsomcike2010. július 10. 16:18

Kedves Ross, most látom az elütéseket, elnézést, megszaladt a kezem. Fruzsina

Ross(szerző)2010. július 10. 14:52

Kedves Kinga, köszönöm a szép és őszinte kitárulkozásdodat - ha más hatása nem lenne ennek a gyermekekről szóló versnek, mint a Magad gyermekkorára való visszaemlékezés és annak megosztása velünk, már akkor is érdemes volt megírni és közreadni. Természetes, hogy a gyermekkorból megőrzött értékek mellé (jó esetben nem a helyükre) későbbiek is társulnak, de minden hatás és inger egy nyitott, bizakodó és bízó szellem szűrőjén keresztül rakódik le a rekeszekben.

Ross(szerző)2010. július 10. 14:44

Kedves Ágota, semmi baj nincs azzal, ha meggyőződésed szerint minden felnőtt gyermek marad - az enyém szerint meg nem. Nem is venném sorra a többi eltérő meglátásodat, nyilván a maguk helyén azok is megállják a helyüket. Akár annyira is, hogy alapul véve őket írható egy másik vers.

Ross(szerző)2010. július 10. 14:38

Kedves István (stapi), meglepődnél, mennyire könnyen tudom teljesíteni nem először kifejtett vágyadat, hogy közepes vagy rosszabb verset tárjak elétek. Meg is fontolom, mert minden önkritika és selejtezés mellett is maradt a készletemben ilyen. Ha szándékosan csapnék össze hasonlót, attól tartok, azon meglátszana a szándék.

Ross(szerző)2010. július 10. 14:35

Kedves István (rapista), teljesen egyértelműen optimista vagyok. A silány felnőttek hatalmas többsége ugyanis abszolút mértékben kiszámítható.

Ross(szerző)2010. július 10. 14:33

Köszönöm, kedves Anikó. Aki már a második generáció növekedését követheti figyelemmel önmaga szoros közelében, abban azért összegyűlik annyi tapasztalat, amelyből talán kicsit általánosabb síkon is következtethet. Jól esnek a szavaid, még ha kicsit talán túlzónak is érzem őket.

Kicsikinga2010. július 10. 13:28

Drága Ross, hihetetlen élményt kaptam Tőled! Gyönyörű térképet a lelkedről, arról, hogy meg tudtad őrizni, vissza tudtál találni a tiszta gyermekségedhez,hiszen ha nem így lenne, akkor nem születhetett volna meg ez a csodaszép versed. A gyermek lelkével emlékeztél, és láttad a világot, amivel nekem olyan nagy örömöt okoztál, hiszen sokkal többet láttunk annak idején, sokkal több dologra csodálkoztunk, és tágra nyílt tekintettel. Nem kételkedve, nem gyanakodva, hanem tisztán, és bátran bele a Napba is! Tudod, könnyes szemekkel írok most, mert nem szégyellem bevallani, hogy soha nem szeretnék ''felnőtté silányulni...''
Micsoda gondolat!!!!!
Köszönöm szépen Neked, hogy újra megerősödhetett bennem,nem szégyen a fákat csodálatosan magasnak látni, és kívánkozni a madarakkal repülni, a kék vízben csodálatos köveket keresni, és most már sajnos csak az álmomban visszatérni a szülői házba, ahol minden olyan szép volt, ahol egy férfi és egy nő szerelemmel szerette egymást! Igaz szerelemmel! Igen Szüleim Férfi, és Nő kapcsolata volt a példa. Szép szerelemük!Talán ezért kaptam útravalóul a szerelem szeretetét, és annak örökké tartásában való hitemet!
Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokat beszéltem, de nagyon sokszor el fogom olvasni a versedet, és példaként még sok embernek, ha megengeded!
Formailag én nem tudok elemezni, de tartalmilag erről napokig képes lennék beszélni.
Meghatóan gyönyörű, és hálával köszönöm meg Neked!

gota2010. július 10. 13:10

És valahol minden felnőtt gyermek marad,és a kívánságok sem sokat változnak,még csak azt sem mondanám, hogy mások lesznek.
A'' tiszta tekintetet'',és a ''titkot'' sem kell elfelejteni,vagy hagyni elszökni ez megóv a ''silány'' felnőttségtől.

stapi2010. július 10. 11:47

Kedves Ross, te mindig hozod a formádat. Pedig úgy megkritizálnálak! :))) Mondanám, hogy szívesen elolvasnék tőled olyan verset, amit sikertelennek ítéltél és nem hoztad nyilvánosságra, de félek, hogy az is az égre tornyosulna az enyémek mellett.

Gratulálok!

rapista2010. július 10. 11:42

hát optimista vagy-e?

rapista2010. július 10. 11:41

hát optimista vagy-e?

nefelejcs2010. július 10. 11:33

Óh Kedves Ross!
Lenyügöző a versed.
A tudás meg a tapasztalat, a gyermeki lélek mély ismerete , és a gyermek iránti
rajongó szeretet tükröződik a versedből.
Minden szavad a szívemig hatol, - és repeszti.
Bravúros alkotás.
Szeretettel: Anikó

kozmazsu2010. július 10. 11:03

Kedves Ross!
Ez a versed olyannyira szívembe költözött, hogy nem csak törtem és vittem a szívvel együtt a verset, hanem alkalomadtán, ha nem bánod, oly embereknek fogom felolvasni, akik gyermekekkel foglalkoznak, hátha őket is annyira szíven találja, mint engem, aki amúgy is tiszta szívvel vagyok és élek a gyermekekért. Köszönöm, hogy ily szép verset írtál nekik, értük és nekünk. Zsuzsa

Ross(szerző)2010. július 10. 09:34

Kedves Laci, köszönöm, a meglátásaid irányadóak a számomra. Tökéletesen jól láttad meg a formai keretet, és hogy nem véletlen ez a választás. Ha megnézzük a leggyakoribb rímképletek magyar elnevezését, egy gyermek esetében a ''páros'' azonos a csonka család fogalmával. A ''kereszt'' a nyiladozó értelemnek - még ha jó szándékkal is - egyféle beszűkítését jelentheti. Az ''ölelkező'' viszont szerintem jól fejezi ki a szeretet és az azt kifejező érintés fontosságát.

helszlo2010. július 10. 09:19

Kedves Ross! Nem hiszem, hogy számodra fontos lenne, hogy ámulatomnak hangot adjak, ezért csak annyit jegyzek meg, hogy ez a versed (is) csodaszép. Formáját tekintve pedig különleges, ha jól nézem, ABBA,CDDC sorokkal. Gratulálok!
Üdv: Laci

Ross(szerző)2010. július 10. 09:09

Kedves Zsuzsa, köszönöm a méltató szavaidat. Őszinte örömmel fogadom minden olyan kedves versíró társam szavát, aki többé-kevésbé egyetért a leírtakkal, mert ez azt jelenti, hogy az ő környezetében nagyobb esély van boldogabb gyermekek - majdani kiegyensúlyozottabb felnőttek - létezésére.

kozmazsu2010. július 10. 09:02

Ez egyszerűen gyönyörű! Hatalmas tisztelettel teli szeretet sugárzik minden szavadból, mellyel egész szívemmel egyetértek, de ilyen gyönyörűen megfogalmazva még nem találkoztam vele. Gratulálok, szívtörve üdvözöllek szeretettel! zsuzsa

Ross(szerző)2010. július 10. 08:02

Igen, kedves Fruzsi, a felnőttek hibája, csak szerintem nem csupán a szülőké. No... azt hiszem, ideje megint vígabb vizekre evezni.

zsomcike2010. július 10. 07:35

Kedves Ross, mindig a felnőtteken múlik, hogy mit kap a gyermek útravalónak. Ha silány felnőtt lesz, az a mi hibánk (szülőkké). A mi dolgunk, a példa, és a lehetőségek biztosítása. Nem egyszerű a feladat az biztos. Versedben minden benne van. Szeretettel, Fruzsi kávétárs

Ross(szerző)2010. július 9. 22:28

Kedves Ági, köszönöm a minősítésedet, jól esik megtudni, hogy így érzed.

Ross(szerző)2010. július 9. 22:19

Köszönöm, kedves the_fool. Amikor (először a füzetembe) leírtam ezt a néhány versszakot, első változatát talán harminc perc alatt, akkor nagyon elcsodálkoztam: hogyhogy csak most jött ez ki belőlem, hiszen már kamaszként is ugyanezt éreztem a gyerekek iránt. Biztzosan ennek a késedelemnek is megvan a maga oka, de rájönni aligha fogok.

kreativ552010. július 9. 22:17

Kedves Ross!
Versed nem csak szép, de tanulságos is!Köszönöm! Ági

Ross(szerző)2010. július 9. 22:16

Kedves Éva, őszintén örülök, ha tetszik a szöveg. Ezúttal senkinek a bőrébe nem kellett belebújnom a mondandó kifejtése céljából, egybeesik az elbeszélő és a lírai ''én''.

Ross(szerző)2010. július 9. 22:13

Köszönöm a hozzáértő méltatást, kedves Kyri. Az utolsó sor valóban kissé váratlanul változtat az addigi hangulaton - szerencsére azért vannak, akik örökre megőrzik magukban gyermeki romlatlanságukat.

Ross(szerző)2010. július 9. 22:09

Köszönöm kedves és értő szavaidat, Radmila. Pontosan ismerted fel az alkalmazott formai keretet. Tudom, hogy első olvasásra kissé erősnek érződik az a befejező ige, de bő tapasztalat támasztja alá, hogy a használata szerintem jogos - sajnos.

the_fool2010. július 9. 21:44

Gyönyörű, bensőséges líra. Ismertem valakit, aki épp így érzett a gyerekek iránt. Az ilyen rímképlettől pedig teljesen..(nem tudom, melyik igét válasszam ide, elég közönséges mind, ami eszembe jutott, valami erőset gondolj oda, kérlek).

amalina2010. július 9. 21:41

szép, jó ,bölcs... mit mondjak még? - tetszik

kyri2010. július 9. 21:34

Ez a versed is érzékenyen érintett. Főleg az utolsó sor.
Szépen kidolgozott mű.
Üdv. Kyri

Golo2010. július 9. 21:14

Kedves Ross,
ölelkező és négyes rímmel tetted dallamossá a gyermeki ártatlanságot, költői jelzőid szebbnél szebbek, míg ''felnőtté silányul minden gyermek''. Ezzel az egyetlen igével hatásosan befejezed a gyermekkort.
Gratulálok szívtörésel: Radmila- Golo

Ross(szerző)2010. július 9. 20:08

Köszönöm a kedves szavakat, Magdolna. Igen, léteznek különféle gyermeknevelési módszerek vagy modellek; az én kulcsszavaim a szeretet, a tisztelet (!), a figyelés, az egyenrangúság, a következetesség, a humor (nagyon fontos), a zene és a vers.

Ross(szerző)2010. július 9. 20:03

Kedves István (HIP), nagyon is jól tetted, hogy megosztottad a saját, az enyémmel abszolút szinkronban levő megközelítésedet kifejező versedet. Az utolsó előtti sorod szinte betű szerint szerepel nálam is. Talán a kortárs mivoltunkból eredően tekintünk hasonló - de inkább azonos - módon a gyermekekre, akik évek során szerzett tudásának nem a mennyiségével, inkább a minőségével van baj. Meg velünk, akik elfelejtjük, hogy a tanulásnak kétirányúnak kell(ene) lennie.

Ross(szerző)2010. július 9. 19:57

Köszönöm, kedves Kata. A téma meglehetősen közel áll hozzám és hála istennek mindig van a közelemben olyan törpe, akin a leírtak tesztelhetők és akitől újabb részletek tanulhatók.

ambrus.magdolna2010. július 9. 19:14

Örömmel olvastam,gyönyörű versedet,éppen a gyerekneveléssel kapcsolatos dolgok érdekelnek és segítségemre volt :)
Köszönöm,hogy megírtad ezt a tanulságos versedet:)
Gratulálok!
Üdv.
Mahónia

grendorf2010. július 9. 19:01

Kedves Ross!
Hallatlan formabizonsággal megírt versed lenyűgöző. Tudom, hogy illetlenség saját művel előhozakodnom, de régebben megalkotott, és alant olvasható versem ugyanazt a gondolatot hordozza, mint amit te megfogalmaztál a tiedben, csak az enyémnél sokkal frappánsabban. Meggyőződésem, hogy egy gyermek eredendően tud szinte mindent, aztán világunkra jőve és környezetével keveredve, gyorsan felejt. Hozzánk igazodva, kezd sokkal kevesebbet tudni.
Köszönöm a versedet!

Újszülöttke

A kisebbnél csak úgy lehet legkisebb,
ha érkezik egy pici jövevény,
aki aztán már a legszebbnél is szebb,
száz bizonyságra megint új remény.

(Én nem tudom) Ő tudja már, hogy mit lát,
jövőjében felsejlik a jelen.
Markában tartja minden őse titkát,
buzog benne a szelíd értelem.

Ő a király, minden csodálat tárgya,
alattvalóit trónusához várja,
- hozzá zuhan fel győzedelmes versem! -

Síró anyag, minden életek sója,
örök rejtelmek felkent nagy tudója.
Imádkozzunk, hogy ne sokat felejtsen.

19702010. július 9. 18:49

Szépséggel,éleslátással,nagy titkok tudásával megírt remek vers!Gratulálok Kedves Ross!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom