Szabó Gabriella

Csalódások nélkül ember sem lennék

Megint itt vagyok, egy hosszú nap után,
Megint elmélkedek ugyanolyan bután,
Ha kérdezik tőlem, mért bántom magam?
Mondván ez vagyok én, válaszolok halkan.
Hiszen annyi mindenre lennél képes,
Áh, hazugság, a lehetőségem véges.
S ha egyszer végre elszánom magam,
Küzdök tudatosan, megfontoltan,
Bármikor és bármit megtennék,
Ha egyszer végre előre mennék.
Hogy ne álljon az utamba semmi,
Nem nézek hátra, próbálok előre menni,
Rég feladván azt, aki voltam,
Küzdeni, hogy ne essek össze holtan,
Megyek, egy jobb jövő felé haladva,
Minden érzést a pillanatnak adva,
Hisz minden perc egy lépcső,
S ha egyet lépsz, már nincs messze a jövő.
Csalódásokból felállva már látom a célt,
Olyan ember akarok lenni, aki minden percet megélt.
Nem látni azt, ami a múltamban nem tetszett,
Előre nézni és azt mondani, nem én vagyok, aki vesztett!
Képzelgések, hazugságok, biztosra semmit se vennék,
Hisz csalódások nélkül ember sem lennék...