Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 56 év
Népszerűség: 189 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1914 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (39)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Ábrahám István

Folytatni kell

Kik körbe álltuk, rettegtük a valót,
Bezártuk a szót, az el nem mondhatót,
Marékszám szórtuk fogyó reményeink,
Komor fellegeket űztek fényeink.

Akartunk hinni még picinyke csodát,
Jaj, még ne hozzák a végső vacsorát,
Hogy láthatna minden felkelő napot,
A körmünkkel vájtunk volna ablakot.

Az idő rideg s az ember oly csekély,
Hiába a küzdő lázas szenvedély,
Íratott renddel ő szembe nem szállhat,
Tűrni kénytelen, míg a test elfárad.

Bár hihetnénk, mindez lidérces álom,
Rohannánk belőle éberre vágyón,
Még ajtón csüng szemünk s ha kitárulna,
És betoppanna, már nem hiányozna.

Kérünk Téged Uram, adj nékünk erőt,
Tudjuk engedni a végleg elmenőt.
Könnyítsd vállunkat, mert roppant a teher,
A maradóknak mindig folytatni kell.

Segíts újra venni mély lélegzetet,
S békélve szemlélni az üres helyet.
Tudnunk kell ugyanúgy állni a sorba,
Hisz vizünk sem más, - csak a bögre csorba!

Purzsás Attila "Évi emlékére" című verséhez

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


195510022010. november 18. 20:29

Kik még itt
vagyunk fájón
emlékezünk,
de tudjuk,
hogy egyszer mi
is elmegyünk!

Megható vers!
Szeretettel:Ica

Pera762010. szeptember 28. 16:14

,,Hisz vizünk sem más, - csak a bögre csorba!'' - törött és hiányos marad, ha kilép valaki az életünkből. Elveszteni valakit és megtanulni elengedni, hát ez nehéz, nagyon nehéz. Halálosan nehéz.

19622010. augusztus 4. 17:08

A lelkem legmélyéig hatottak a szavak,felfogtam,meghatódtam,csendben zokogtam...
Szeretettel: Vali

Vallejo(szerző)2010. augusztus 2. 10:28

Örömömre szolgál mindenütt látni a neved Kedves Anna!
Az érdeklődésed több mint megtisztelő.
Köszönöm!!!!

rozmanjenone2010. augusztus 2. 10:17

Az empátia nagyon szép dolog és jó érzés e mai világrendben. Akinek lelkében ez létezik, ott nyugalom
és szeretet honol. Nagyon szép vers.
Szeretettel: Anna

Vallejo(szerző)2010. július 24. 16:13

Köszönöm Mindenkinek aki itt volt és olvasott!
Fontosnak tartom, hogy az élet nehéz pillanataiban tudatnunk kell a másikkal, nincs egyedül, így tán erősíthetjük hitét a felülkerekedésre.

rildi2010. július 24. 15:54

Kedves István!Csodálatos, felemelő dolog osztozni a másik ember örömében, de a bánatában, a gyászában már emberfeletti.Aki embertársa legnagyobb szenvedését próbálja átvenni, az a legnagyobb terhet vállalja magára, mert fájdalmunkban mindig egyedül vagyunk, az csak a miénk, oszthatatlan, csak a szeretet az, ami osztható és Te, István kedves, ebből adtál. Szeretetet adtál, nem csak annak, akinek szántad, hanem nekünk is, akik Téged olvasunk.Őszíntén remélem, hogy a lelkedből áradó melegség enyhítette barátod fájdalmát.
Szeretettel:Ildi

Alyz2010. július 21. 04:46

Kedves István!
Egy érzékeny, mások iránt fogékony , szerető szív írta e sorokat!
Mély beleérző képességedet csodálni tudom!
Nagyon szépet alkottál, gratulálok!
Szeretettel Bigi

zoltan.horvath2010. július 20. 19:43

Kalap le ha lenne Vallejo barátom.
Mindig szívesen jövök hozzád olvasgatni mert tisztelem a verseid precizitását.
És akkor még a mondanivalót meg sem említettem...
Gratulálok.

Zoli

manco2010. július 19. 20:55

Kedves Vallejo!

A versed, most is sírva olvastam.
Megható, fájdalmas maga a megtörtént dolog.
Ezt a gyászt nagyon szépen megfogalmaztad.
Szeretettel: Margó

szzs2010. július 16. 21:39

''A maradóknak mindig folytatni kell.'' Kedves István, talán ezért nehéz elfogadni, hogy elment. Üdvözlettel: Zsuzsanna

csillogo2010. július 16. 08:31

Megható és nagyon szép!Gratulálok kedves István!

stapi2010. július 15. 07:41

Remekmű. Maradandó. A téma - az elkerülhetetlen - mindennapos, mégis egyedi. Gratulálok!

siskaeniko2010. július 14. 20:51

István, nagyon szép búcsú és vigasz. Gratulálok neked, csodálatosak szavaid és a versed.
Tiszteletem és szívvel viszem: Enikő

mezeimarianna2010. július 14. 17:23

Gratulálok!!!Szép vers!!!

Zebike2010. július 14. 08:30

Szép versedhez, gratulálok,

Mygan2010. július 13. 23:37

:)

kreativ552010. július 13. 23:08

Kedves István !
Igazán nagy a te szíved! Én csak törni tudok egyet, és letörölni könnyeim! Ági

Kicsikinga2010. július 13. 21:13

Drága, Kedves, Jó István!

Hogyan szólíthatnék meg egy csodálatos lelket, aki képes egy másik ember érzését így magáévá tenni?!
Én csak a könnyeimmel tudok írni most...
Csodálatos ember vagy!

Vallejo(szerző)2010. július 13. 18:18

Kedves Alkotó Társaim!
Csak a tisztánlátás végett (pedig tudom, ha a művet magyarázni kell régen rossz! ) ezt a verset Attila alkotása szülte bennem, melyet úgy akartam megírni, hogy elképzeltem Attila érzéseit, gondolatait, bele képzeltem magam a helyébe, megpróbáltam átélni a valószínűt. Nem tudom mennyire lett nyilvánvaló, hogy ezek a sorok valójában szándékaim szerint nem az én soraim, hanem Attiláé.
Bár sajnálatosan nekem is volt gyászban részem, most nem a saját gyászomat akartam elmondani.
Én így szerettem volna kifejezni Attila felé együttérzésemet, beleérzéssel.
Köszönöm mindenkinek a szeretetteljes hozzászólását, mely rendkívül jól esik az ember hitvány hiúságának!
Megyek olvasni én is, csak egy kicsit kell összeszednem magam!
Mindenkire szeretettel gondolok!

Törölt tag2010. július 13. 17:53

Törölt hozzászólás.

szederfalu2010. július 13. 17:18

jöttem-vittem....nem vagyok igazán a bíztató szavak embere,csak magamban mélázok....

Golo2010. július 13. 16:43

Kedves István,
gyönyörűen felépített vers, rettegés, bizakodás, elvesztés és könyörgés költői képekbe foglalva. Szívet törve gratulálok: Radmila- Golo

Schmidt_Aladar2010. július 13. 16:41

Kedves István! Megrendülten olvastam mindkét verset. Tiszta, tört szívemből érzem, hogy a Te gondolataid is méltóan búcsúztatják a fiatalon elhunyt asszonyt, és egyben segítenek az itt maradottaknak is a fájdalom viseletében. Barátsággal : János

gota2010. július 13. 13:51

István Kedves!
Az emlékezés tartja itt velünk az eltávozottakat,azt hiszem,soha nem megy el végleg az,akire szépen tudunk emlékezni.
Ölel
Ágota

zsomcike2010. július 13. 13:13

Kedves István, nehéz így az Attila után írni. Itt már csak a hit segíthet feldolgozni, azt amin már változtatni nem tudunk. A legnehezebb elengedni.
Tört szívvel olvastalak, Fruzsi

purzsasattila2010. július 13. 11:24

Kedves István barátom!
Nem is találok szavakat...Köszönöm neked ezt a csodás verset, ezt a biztató szép üzenetet, meg fogom osztani a családdal is!
Még sajnos nagyon frissek a fájdalmas érzések! Nagyon sajnáljuk Évit, mert nagyon jó, tiszta, igazán őszinte ember volt, keresve sem találnánk olyan embert, akinek bármi baja is lett volna vele! ''Mindig a jók mennek el...'', ismerős, ugye? 43 évesen...:(
Viszont az is biztos, hogy az itt maradottaknak a rosszabb, nekik kell túllépni ezen a szörnyű katasztrófán, tovább élni az életet, még ha ez kicsit közhelyesen is hangzik! Persze ezt két itt hagyott gyermekének még meg kell érteni, fel kell dolgozni! Ugyan már nem kicsik (20 és 26 évesek), de mivel még nem teljesen önállóak (hármasban éltek édesanyjukkal), így nagyon nehéz, ehhez kellünk mi, a család, a szeretet!!!
Meg kell adni a végtisztességet, méltón elbúcsúzni, és utána tudni kell elengedni, és ''folytatni kell''!
Egyébként 19-én lesz a végső búcsú.
Köszönöm neked ezt a fájdalmasan gyönyörű verset, egyben el is tenném magamnak.
Baráti üdvözlettel
Attila

nefelejcs2010. július 13. 10:21

Kedves István!
Mélyen megérintett a versed. Néhány hete búcsúztam barátnőmtől, s az érzések, - amikről írsz - még nagyon frissek a szívemben.
Még nem sikerült magamra találnom.
Gratulálok a versedhez, remekül megfogalmaztad,
a tehetetlen kétségbeesés érzésétől a megnyugvás kereséséig.
Szeretettel: Anikó

cedrus492010. július 13. 09:59

A búcsúzás mindig fájó érzését ki ne ismerné?
..de így versbe önteni igazán művészet!

A legfájóbb talán az élet rendje:
minden megy tovább, mert nem áll meg a világ, pedig mi olyankor azt érezzük..
én is szinte értetlenül, keserű csodálkozással vettem tudomásul, hogy a szeretteim halálával minden ugyanúgy a megszokott mederben folyik a világban tovább..csak nálam volt valami gát, ami nem engedte hosszú időn keresztül a normális mederbe a folyót....
Szívemet törted.
Szeretettel:Zsanett

helszlo2010. július 13. 09:41

Elbúcsúzni mindig szomorú, emlékezni ''rá'', mindig bánatos nosztalgia. Ez a hangulat lengi át versedet. Csendes főhajtással érzek együtt azokkal, akik hiányolják!
Üdv: Laci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom