Szerző

T. M. Lobonc

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 434 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

T. M. Lobonc

Fekete

Kísért, kínoz, kacéran kecsegtet,
Mint festő nyúlok az ecsethez,
De festékem csak fekete
Fekete mint jelenem, s a jövőm kezdete.

Emlékszem színekre, fényekre,
Barátokra, szerelemre,
De színeik már elfeslettek
Halkan a múltba veszve.

Mélyen, a legtitkosabb kis zugban,
Pókhálóban és porban
Keresem rejtett önmagam,
Álmaim, vágyaim, a múltam.

De szín sehol csak fekete,
Talán lelkemet is megfertőzte.
S most erősen gondolkodva,
Tűnődöm, hogy mit fessek a vászonra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Lobonc(szerző)2010. július 16. 11:00

Nem csak akkor éreztem ezt amikor írtam már egy ideje bennem van ez az érzés :S

Vikus92272010. július 15. 23:48

Teljesen átérzem azt amit ekkor éreztél,hasonló cipőben járok most én is =/

Lobonc(szerző)2010. július 15. 21:06

Köszönöm szépen!

10082010. július 15. 17:45

Nehéz kérdés.. valahogy én is így vagyok ezzel, ezért teljesen át tudtam érezni versed, s nagyon tetszett Gratulálok!

Zsuzsa

gota2010. július 15. 05:20

Hát azért a fekete szépen átmenetben eljuthat akár a fehérig is! Na ilyet fess!
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom