Szerző

Szűcs István

1900. január 1. - 2011. október 10.
Népszerűség: 90 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 472 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Szűcs István

Álmodók


Halk csobogással a fenyves alatt
fut, fecserészik az ifjú patak.
Mélyül a medre, hol tiszta a part,
árnyba borítja, ha szikla a mart.
Ős palotának a romja mered,
nézi vizében a szellemeket.
Kék-lila lángú lidércke libeg,
önmagát látva hókára ijed.
Víz tetejére száz-tarka levél
szőnyeget sző, amint hordja a szél.

*****
Nézd balra, fenn a romfalon
téte a téte áll két szobor.
Évezred vágya arcukon,
ajkukra ül egy kis mosoly.
Ganesha isten elmereng
Tára kerekded bájain,
- ormánya fennen égre leng -
uralkodik a vágyain!
Tára felé nyúl, szinte esd,
ölelni vágyik, lángban ég,
legyen övé a férfitest,
ne fossza meg a messzeség!

*****
Múlt idő romja a szirt tetején
álmait ontja, míg él a remény.
Élnek ős álmok a fenyves alatt,
széthordja őket az ifjú patak.

2010. július 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szucsistvan(szerző)2010. július 29. 14:00

köszönöm Marika

csillogo2010. július 29. 06:16

''Múlt idő romja a szirt tetején
álmait ontja, míg él a remény.''
Nagyon örülök kedves István ismét nagyon szép verset írtál!
Gratulálok szeretettel: Marika

szucsistvan(szerző)2010. július 22. 04:21

Örülök, hogy olvastad Zoli

Grigo_Zoltan2010. július 21. 18:52

Gyönyörű vers, kedves Pista !
Gratulálok ! Baráti üdv : Zoltán

szucsistvan(szerző)2010. július 21. 05:17

Köszönöm Kata

19702010. július 20. 19:46

Álomszép!:-)ahogy megelevenednek a szobrok és mesélnek...

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 14:04

Köszönöm Margit

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 14:01

végtelenül kedves vagy Sunil.
Nekem mindíg mozog valamin a fantáziám.

fema19952010. július 20. 12:45

Addig jó, míg tiszta a part, és csak az álmokat hordja szét a patak. Gyönyörű a versed.

sunil2010. július 20. 11:47

A versed most is Egekbe emel, Kedves István bátyám.
Hidd el, nem túlzás amit mondok, mintha csak az elemek: tűz, víz, levegő, föld, szél ura volnál, cikázol velünk, éber-álmodón.
Azért adok rá egy szívet, mert többet nem lehet.-:)
Szeretettel:sunil

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 09:50

így sikerült Marianna

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 09:49

Köszönöm Denton

mezeimarianna2010. július 20. 07:52

Nagyszerű vers!!Gratulálok!!!

Törölt tag2010. július 20. 06:59

Törölt hozzászólás.

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:10

Történet a történetben Laci, más versképlettel elkülönítve egymástól

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:08

szeretem a témát Albert. Engem nagyon megfogott az indiai épületeken a rengeteg csodás szobor

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:07

itt is megy a pletyka Zsuzsa :))))

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:06

Köszönöm Zsanna

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:06

Köszönöm Zsolt

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:04

Mindíg van valami álomszerű Magdi

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:03

Már megint játszottam egy kicsit Kinga :)))

szucsistvan(szerző)2010. július 20. 06:01

Köszönöm Fruzsi

helszlo2010. július 19. 22:28

Nocsak! István! Hát ilyeneket is csinálsz? Nem is rossz!
Üdv: Laci

alberth2010. július 19. 22:07

Szép a versed kedves István. India ősi mítoszvilága egy romfalon dereng. S átalszövi a vers nosztalgikus hangulatát.
Gratulálok!

szzs2010. július 19. 21:21

Ez a bizalmasság, együttlét bizonyára olyan álmokat sejtet, hogy azt érdemes széthordani! Szép versedhez gratulálok, kedves István. Üdvözlettel: Zsuzsanna

10082010. július 19. 20:57

István! Remekeltél ismét! Gratulálok''szíved''-hez!

Üdv Zsanna

P.Clou2010. július 19. 18:13

Nagyon jó vers,elvittem.Zsolt.

tigris2502010. július 19. 16:11

Csörgedezik a patak,életre kel a szobor...a versben,és nagyon jó a ritmus....

Kicsikinga2010. július 19. 16:11

Gyönyörű szép versedben elutazhattam egy olyan világba, ahová a valóságban soha sem fogok tudni már menni!
Köszönöm szépen, és a kis pataknak is a ''fecserészését''!
Kedves versem lett ez is!

zsomcike2010. július 19. 16:07

István, vittem a kedvencekhez. Gratulálok, fruzsina

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom