Szerző

Fábián L. Mihály

Életkor: 31 év
Népszerűség: 59 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 431 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Fábián L. Mihály

Ugyanazt a Kopott Utat

Ugyanazt a kopott utat...
Bejárom lehajtott fejjel...
Az órám épp fél kettőt mutat,
S azt kívánom... Oh idő, ne telj el!

Esőben, nem félve, hogy elázok,
Cipőm hol kopog, hol csupa sár,
Mégis, akárhányszor erre járok,
Mindig ugyanaz az érzés vár!

Csak halkan suttogom, magamban,
Hogy mennyire gyűlöllek, te út!
Keserűség van most minden szavamban!
Mert Te hoztál szívembe fájdalmat s bút!

Lelkemből kitépnélek, ha tehetném!
De én erre képtelen vagyok!
Fájdalmas utadat örökre elfeledném!
S úgy megpihenne lelkem, de te nem hagyod!!!

Te út, tudom! Már örökké bennem élsz...
Emlékeket hozol, mikor arra járok,
megmosolyogtatni, fájdalmat okozni velük nem félsz!
S ősz hajjal is majd rajtad arra sántikálok!

S mikor már nem lépek többé rád,
Megnyílnak majd csodás, titkokat őrző márvány hegyek,
Körülölelnek majd végtelen magas fák,
S én is már csak emlék leszek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Michael(szerző)2010. július 21. 08:34

Köszönöm!!! :(

mezeimarianna2010. július 20. 21:09

:(((Szép nagyon...

10082010. július 20. 20:13

Nagyon szép! Gratulálok!

Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom