Régen...
Hát elmúltak már,
A csodás éjszakák,
Hol a mi kezeinket,
Az angyalok fogták.
Táncokat jártunk,
Szép fellegek felett,
Csak üldögéltünk,
A csodás tó mellett.
Hol ezer gyémánt,
Tündökölt a vízen,
És hullócsillagok,
Suhantak az égen.
Csodálattal néztünk,
Az égre magasan fel,
És reménykedtünk,
Soha sem múlik el.
Én hálámat adtam,
Mert veled voltam,
S elmondhattam,
Kezedet foghattam.
S magamat láttam,
A szép szemekben,
És el is tévedtem,
Mennyei tekintetben.
A pergő óra megállt,
Időt hagyva nekünk,
Ekkor tudtuk azt,
Csakis mi létezünk.
Egy kismadár figyel,
Aki értünk kelt fel,
Hogy tudassa azt,
Örömmel énekel.
Hát ez volt egyszer,
Pedig újra eljöhetne,
Egy szép álom volt,
Bár megismétlődne.
Azon az éjszakán,
Eljött az isteni élet,
Hisz ott volt nekem,
Ki megtörte a szívet.
2009. november
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lauren(szerző)2010. július 21. 16:03
Szia!
Köszönöm!
akolek2010. július 21. 15:52
Remélem újra eljött az álmod, és sikerült még több ilyen jó verset írnod. :)
Lauren(szerző)2010. július 21. 15:15
Szia Lili!
Ez nagyon kedves! Örülök, hogy ennyire tetszett! És köszönöm a szívet! Nagyon drága vagy!
tanarilla2010. július 21. 13:11
Úgy belemélyedtem a versedbe, hogy oda égett az ebéd :)) Minden sorát imádom, gyönyörű vers! Most én is szívet török, és remélem újra eljön, ami régen volt. Gratulálok, kedves Attila! :)