Szerző

Bolbás Ildikó

Életkor: 33 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 493 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bolbás Ildikó

Vágta

Reneszánszát éli most a nyár,
Szívembe tép fakón a Napsugár.
Belém hasít tőle a fájdalom,
Könny csorog le falfehér arcomon.

Árnyas fasor alatt nyergelem fel lovam,
Ki, akár az életem, oly sebesen rohan.
Vad mén, ki semmitől se fél,
Vágtázik velem a végtelen felé.

Csendesen borul be felettünk az ég,
A fénnyel együtt nyeli el fájdalmam az éj.
Feloldódik minden értelem határa,
S szárnyalunk tovább a testetlen magányba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


cupojka(szerző)2010. július 27. 07:27

Köszönöm szépen!

kriszt19762010. július 26. 20:19

Üdvözlöm. Nagyon értelmesen megírt, igazán jó vers. Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom