Szerző
Csák Barbara

Csák Barbara

Életkor: 27 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 473 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Csák Barbara

Szomorú gesztenyefa

Késő délelőtt, a szellő lágyan fújdogál,
Néhány apró felhőtenger hatalmas napkorong mögül elő-elő bújdogál.

Lágy, nesztelen szellő mozgatja a búzakalászokat,
Csak ott akartam ülni és nézni az óriás halászokat.

Hirtelen oly kissé lettem, akár egy gyenge szalmaszál,
Mégis csak ott ültem és néztem, hogy egy kutya csontot harapdál.

Hátam mögött óriás pipacsáradat,
Tűz pirosak, cseppet sem látszik rajtuk fáradat.

Csak táncolnak a szellővel királykék ég alatt,
Egy szerelmes lány a gesztenyefa lábánál úgy döntött, még kint marad.

Kint marad, hogy a cifrán faragott rozsdafa kaput nézhesse,
Arra vár, hogy egyetlen kedvesét édes csókra kérhesse.

A nap már delelőn jár az ég közepén,
A lányt a házba szólítják, ám előtte még egyszer, reménnyel telve körbenéz.

Csak kémlelte a végtelennek tűnő messzi világot,
Minden a helyén volt, ám valami mégis hibádzott.

Szívében akácosan virágzó reményfa leveleit hullajtja,
Mely leveleket az épp most kibúvó szomorú fűzfa kutatja.

A reményfa haldoklik, egy szerelmes lány szíve hasad belé,
Futna, sietne minden erejéből egyetlen kedvese elé.

De mit megígért az ifjú, be nem tartja,
A szűk kis mellkason keresztbe szorul a leány karja.

Szíve hevesen ver, arca tenyerében,
Vízcsepp csordogál a hatalmas gesztenyefa minden levelében.

Királykék eget uralják most hatalmas sötét felhők,
Tűzpiros pipacsokat már nem lágyan ringatják a kósza szellők.

Hatalmas áradat, mi feketévé teszi a tűzpiros pipacsokat,
Iszonyatos zuhatag, mi messzire viszi a legszebb illatokat.

Én is elszaladtam, már máshonnan nézem ezt a vidéket,
De már csak egy lány vagyok, ki emlékeket idézget.

Szerettem minden halászt, búzakalászt, gesztenyefát s pipacsot,
Ám már nem várok semmit, miért akkor szívem örömébe egy dobbanást kihagyott...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Barbyyy(szerző)2012. május 30. 00:15

Köszönöm szépen!:)

Elvont2012. május 29. 13:22

Igazán szép és hangulatos alkotás!:) Tetszik nagyon, főleg a befejezés! Gratulálok!:)

jegelskerdeg2012. május 21. 00:19

CSAK NEKED...

Lemegy a Nap a domb mögé, sötétség borul a város fölé. Szívem is elsötétül, ha elmész, mint a napsugár, mely a domb mögül elvész.

Szerelmem irántad mint az izzó láva, tüzes és forró, sosem volt gyáva. Nélküled olyan vagyok mint az ABC betűk nélkül, vagy mint egy ház mely papírból épül.

Szerelmem irántad mint a világegyetem, örök és végtelen, nekem te vagy az egyetlen. Nélküled olyan vagyok mint csillagok nélkül az ég, remélem egyszer megkaphatlak még.

A szerelem egy betegség, igazán szörnyű, élni olyan nélkül akit szeretsz nem könnyű. Hibáztam, talán sosem lehetsz már enyém, de az egyetlen szó amiben bízok: a remény.

Cothineal2010. augusztus 5. 10:02

Gyönyörűen szép vers, elszorult szívem.
Megy kedvencnek... :)
Szépeket,
Dávid

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom