Szerző

T. M. Lobonc

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 295 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

T. M. Lobonc

Végzet

Halk sarokban árny alak ül,
Halovány körvonalát sötétség veszi körül,
Három fal határán gubbasztva,
Térdébe temetve az arca.

Fekete tengeren hullámzik a haja,
Körülötte csöndben kúszik a világ zaja,
Elméje fuldoklik, szava elakad
Mikor felemeli a fejét, arcán könnycsepp szalad.

Egyedül van, körülötte senki,
Sehol sincs semmi, ki talán érti,
Könnye földre zuhan, sötét csillogás,
Majd mikor földet ér, követi halk roppanás.

A csendet léptek zaja bolygatja,
Felpillant, körbenéz, fejét forgatja,
De ő egyedül van, mint az órán perc,
Mint a Hold, vagy mint ez a vers.

Mit senki sem olvas, senki sem érti
Pedig az ő magányát hirdeti,
De még így sem talál társra,
Egyedül van a világban.

Valami koppan, vállához ér,
Felnéz, s szeme egy lányt vél
Kezét nyújtja felé s vár,
Ő csak hezitál.

Remegő hangon nyílik az ajka,
Hangja az éjszakát karcolja.
- Te értem jöttél? Segítesz?
- Te ugye megértesz? -

S válaszol a lány,
Szava apró halovány:
- Nem, senki sem segíthet,
itt maradsz, s így ér majd végzet. -

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsikinga2010. augusztus 4. 14:40

Tudod, nagyon sajnáltam szegény árnyalakot!
Nem volt rossz ez a vers! Hidd el, sokan el fogják olvasni!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom