Keserűség
Óh szenvedés miért gyötörsz?
Miért kínzod testem, lelkem?
Miért vágyom utánad szüntelen?
Letenném, de nem hagyod.
Miért vagyok ily balga...
Újra és újra magamhoz veszlek.
Önkínzó vagyok?
Igen. Olykor. Nap, mint nap.
Fájdalmas napok.
Kínzó hetek.
Óh te ostoba ember!
Ne gyötörd magad hiába
Ne emészd magad!
Ne félj letenni a súlyos terhet.
Ha már letetted, hagyd ott!
Lépj túl mindenen!
Lépj az életbe tisztán, szabadon!
Ölts magadra könnyű súlyokat.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
KVendel(szerző)2010. augusztus 6. 18:23
Köszönöm szépen ! Nehezen, mert félünk az újtól, félünk megválni, ami jó volt és mégis terhes, pedig ami következhet az jobb is lehet, de ez nem garancia :)
kreativ552010. augusztus 6. 17:21
Nagyon jó gondolat Kinga! De oly nehezen tesszük le mázsás terheinket. Gratulálok! Ági