Szerző
Szabadi Lívia

Szabadi Lívia

Életkor: 35 év
Népszerűség: 182 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 6043 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (8)

Szabadi Lívia

Dédi

Emlékszem még aprócska termetére,
annyiszor simító dolgos két kezére,
varrás felett hajló gyenge derekára,
élettől fakuló deres-dús hajára.

Emlékszem ringató karja melegére,
ráncos mosolyára, ragyogó szemére,
intő szavaira, féltő haragjára,
annyiszor nevetős, vidám alakjára.

Emlékszem beteges, megfáradt testére,
lét súlyától gyötört tündöklő lelkére!
Emlék meséinek sok-sok igazsága,
emléke velem van a felnőtt világban...

(Nem látott felnőni itt a földi létben,
de hiszem, néz engem, fenn a magas égben!)

2010. augusztus 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Livi84(szerző)2010. augusztus 21. 19:30

Kedves Laci, a bácsit meg elfelejtjük, mert az még akkor odébb van, csak nem tudtam, hogy mivel pár évvel idősebb vagy, hogyan szólítsalak, de ezt akkor tisztáztuk! :-)
Igen, a dédik azok a dédik és valahol a lelkünk mélyén annyira természetesnek vesszük, hogy olyanok, mint a láthatatlan angyalok, hogy csak akkor vesszük észre, hogy már nincsenek, ha felettünk is szaladni kezd az idő és elmúlik a gondtalan gyermekkor. Megértelek! Örülök, hogy emlékezhetek és általam, velem kicsit mások is fognak... Örülök, hogy kedves szavaiddal megtiszteltél! Szeretettel: Lívia

lacabo2010. augusztus 21. 19:22

Kedves Lívia, szólíthatsz így is, bár, az a bácsi, hát szóval, hogy is mondjam, khm...
Szóval. Szerintem inkább ott a gond, hogy a múlton ugyan elmerengünk, csak a ''dédik'' olyan szerves részei az életünknek, hogy csak a hiányukat vesszük igazán észre. Úgy értem, természetes, hogy ringatnak, becézgetnek, mesélnek, vigasztalnak, tán még meg is szidnak néha. Csöndben, a háttérből, észre sem vesszük, mint ahogy nem vesszük észre azt sem, ha nem fáj a fejünk. Ezért gondoltam rendhagyónak és meghatónak, hogy ilyen szép verset írtál ''a'' Dédiről.
Hát, erre gondoltam, kedves Lívia, és szerettem volna, hogy megérts.
Üdvözöllek szeretettel: Laci

Livi84(szerző)2010. augusztus 21. 18:38

Kedves Laci bácsi, ha szólíthatlak így, köszönöm a hozzászólásod és úgy gondolom részben igazad van, mert a mai világban sajnos nincs idő a múlton merengeni.
Rám nagyapám anyukája rengeteget vigyázott és 11 éves voltam, mikor meghalt, nagyon sokszor eszembe jutnak mostanság szavai, amit akkor még nem értetettem, nem vettem komolyan. Én úgy hiszem, hogy a szíve mélyén mindenki emlékszik valakire, aki közel állt hozzá, csak nem mindenki tudja szavakba önteni azt a szeretetet és gyászt, ami a szívében van. Nekem könnyebb volt gyerekfejjel megemészteni és a szép emlékek jobban megmaradtak. Örülök, hogy tetszik és köszönöm még egyszer kedves szavaid, mert igen jól estek! Szeretettel: Lívia

lacabo2010. augusztus 21. 17:41

Kedves Livi! Gyönyörű versed szíven ütött. Tudod mért? Ki ír ma a Dédiről megemlékezést? Ilyen szép, megható verset? Érző szív kell hozzá! Én is azt mondom, ha lenéz Rád, akkor most nagyon boldog. Mint ahogy én is, hogy olvashattak. Szívvel.

Livi84(szerző)2010. augusztus 21. 15:14

Kedves Éva! Örülök, hogy tetszik kis visszaemlékezésem, mert nekem volt ilyen szerencsém, hogy ismerhettem őt, azaz őket, de a nagymami szintén fontos, mert az emlékük láthatatlan fonál a múlt, jelen és jövő közt! Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel: Lívia

amalina2010. augusztus 21. 15:05

Kedves Livi!
Ez egy nagyon szép visszaemlékezés dédidre. Én sajnos nem ismertem a dédijeimet. De nagymamákra is illene ez a versed. Elteszem emlékbe.
Üdv.: Sch. Éva

Livi84(szerző)2010. augusztus 11. 19:08

Kedves Attila! Örülök, hogy másnak is a szívecsücske a nagymami és a dédi, mint nekem...jó emlékezni, mert akkor egy pillanatra velünk vannak újra...Örülök, hogy olvastál! :-)

purzsasattila2010. augusztus 11. 11:36

Kedves Livi! Gyönyörűen emlékeztél meg dédidről, engem különösen megfogott, mert gyermekkoromban sok időt töltöttem vidéken nagyszüleimnél. Akkoriban még élt dédnagyim, és mintha csak róla és nagymamámról írtál volna. Mindketten szabó-varró mesterséget űztek, állandóan a gépnél görnyedtek.
Szívvel olvastam szép versedet! :)

Livi84(szerző)2010. augusztus 10. 19:32

Köszönöm kedves Zsuzsi!

10082010. augusztus 9. 20:58

Szép megemlékezés a versed :)

Livi84(szerző)2010. augusztus 9. 17:39

Kedves Marianna! Köszönöm mindig biztató szavaid!

Drága Fruzsim, hát remélem, hogy hallja odafent a kis versikém és tudja, hogy nagyon hiányzik még most is! Köszönöm szívecskédet, igazán örülök neki!

Ildi kedves, köszönöm elismerésed, igazán jól esik! Szeretettel: Lívia

Kedves Anikó! Én köszönöm, hogy olvastál és velem emlékeztél! :-) Szeretettel: Lívia

nefelejcs2010. augusztus 9. 09:46

Kedves Lívia!
Gratulálok! Igen, biztosan néz, és most igen nagy boldogságot szereztél neki ezzel a gyönyörű verssel, amiből sugárzik felé a szereteted.
Elérzékenyülten olvastam. Nem mindennap találkozik az ember olyan verssel, ami a Dédi
emlékére íródott. Köszönet érte.
Szeretettel: Anikó

rildi2010. augusztus 9. 08:47

Szép lett ez az emlékezés, kedves Livi! Szeretettel gratulálok:Ildi

zsomcike2010. augusztus 9. 07:00

Livikém, most biztos nagyon örül, hogy így megénekelted. Szívvel gratulálok. Szeretettel, Fruzsi

mezeimarianna2010. augusztus 9. 06:49

Szépen emlékeztél.Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom