Szerző

Gaál Attila

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 659 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. február 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Gaál Attila

Magukra maradt

Magukra maradt emberi lények
valaha ülepük alatt puhult
péppé a lényeg, és úgy folyatnák
életüket kiapadt hitük medrébe, de
nem látja az egyén hol bolyong
kitől kegyelmét kérte, és
hogy Szeresse... mert
egyszerre szorult minden
szív örökre ökölbe, nem
hagyva semmit, sem emléke
sem öröke, csak egyetlen
elárvult ivadéka, mi sem több,
mint az örökre elveszés
kapunyitásának kitárt torkolata.

A sötétsárga téli Napkorong
zsebéből kilóg koporsónk, és
a magányosan úszó jégtáblán
vackolja magát az utolsó ember
a kitaszítottság reménnyel párnázott ölébe,
és valahol biztosan az istenek a
megharagudott emberi testekből
mérget csapolva locsolják fel
az elképzelt "minden Éden" félék
kék egét-fordítva így örök sötétbe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom