Szilágyi Attila

Az utolsó Mohikán

Társaid a múltból fentről néznek rád
Utolsó vagy köztük, ki még a földön jár
A harcok véget értek, népedre a béke vár

Voltál harcos délen és az északi hegyeknél.
Volt gúnyban részed, büszke arcodért
Folyt a véred a népért, fiúért, asszonyért.

Most békélj meg a korral, amit rég nem értesz már
Vigasztald meg lelkedn mi a test házában jár
Nyugtasd meg a néped, hogy nincs több elnyomás.

A szél súgja füledbe, hogy egy út most véget ért
A nap fényével áthat, a lelked legmélyén
A föld türelmét érzed, mely várja az ölelést.

Alkonyatkor testedet a sötét öleli át
Búcsúmosoly arcodon, hisz jól tudod, mi vár.
Ma éjszakára vendéged a szép arcú halál