Szerző
Török Stenczer Enikő

Török Stenczer Enikő

Életkor: 56 év
Népszerűség: 78 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1837 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Török Stenczer Enikő

Van valahol egy tanyám...

Van valahol egy tanyám, ami nekem minden.
Itt ringatott jó anyám régen: itt születtem.
Van valahol egy patak, régi játszótársam,
s valahol egy csöndes utca: ezen mindig haza jártam.

Egyszer aztán messze mentem, talán mert ott jobb` szerettem,
vagy talán mert a sors hozta, kóboroltam vándorolva!
Zajos vidék, zsúfolt város, ott éltem tovább világom,
éltem örömöm, bánatom, éltem életem - városon.

Megtörtént, hogy sokszor onnan vissza-visszakívánkoztam,
vissza a csöndes tanyára, a régi játék világba.
Mikor újból válnom kellett, szívem majd hogy meg nem repedt,
szülőfalum édes lánccal magához vont, nem engedett.

Mert más ott a sárga ősz is, szebben süt a napsugár is,
és a patak csobogása emléket őriz magába.
Visszahoz egy nyári estét, gyermekkorom legszebb percét,
visszahoz egy kis világot, visszahoz egy boldogságot.

Aztán megkondul a harang, az a gyönyörű csoda hang
és ilyenkor újra látom, nincs szebb, mint az én világom.
Ha e hangot hallom szólni, Vadasd harangjait bongni,
Érzem, ismét gyerek vagyok, s megmaradni így akarok!

Hallom, ismét súgnak a fák, bókol, köszön minden virág,
dalos madár nekem dalol, a szívem mélyéig hatol,
Szivárványszín ábránd-köddel boldog érzés körülölel.
Édes otthon fogadj hát el, hozzád jöttem nagy örömmel.

Hazajöttem, itthon vagyok! Ugye látszik? Boldog vagyok!
Nincsenek korlátok s határok, álmomban is visszajárok!
Köszönöm, én kis tanyám, a sok boldog évet,
köszönöm az életet, köszönök minden szépet!

Istenem, áldd meg a székely népet, adj nékik erőt s jó egészséget.
Széttépett sorsok, megfakult álmok, - építs nekik egy szebb világot,
teljesítsd a leghőbb kívánságot, hogy emberségben, hittel, élni akarással
- könnyek nélkül tele boldogsággal - ne kelljen harcolni a holnappal, a mával,
hogy viruljon még sokká a nemzet, s unokáink is ismerjék a rendet!
Istenem, add meg nekünk e szent kegyelmet!

A vers 1980-ban íródott az akkori Falutalálkozóra, az Erdélyből elszármazott magyarok tiszteletére. Akkor még nem is sejtettem, hogy tíz év múlva én is elhagyom szülőhazámat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SEniko(szerző)2012. augusztus 13. 19:31

Köszönöm, kedves Mahónia! Az érzelemtől fűtött pillanatokban az ember nem vizsgálja felül a gondolatait , csak LEÍRJA!

ambrus.magdolna2010. október 24. 19:17

Drága Enikő!

Harminc évvel ezelőtt ,ilyen gyönyörű verset írtál, nagyon csodálom tehetséged:)
Kissé megkönnyeztettél , gyönyörű verseddel:(
Gratulálok!
Üdv.Szeretettel:Mahónia

SEniko(szerző)2010. szeptember 28. 00:27

Szivecském, de jó is lenne Tóth Árpádnak még csak az árnyékába is lépni, de azért jól esett, köszi.

Toruk2010. szeptember 27. 23:56

''ábránd-köddel'' nagyon tetszik a kifejezés... Olyan Tóth Árpádos szerintem:)

SEniko(szerző)2010. augusztus 25. 07:34

Marianna, Kinga!
Köszönöm mindkettőtöknek.

Kicsikinga2010. augusztus 12. 21:15

Megható volt! Nagyon!

mezeimarianna2010. augusztus 12. 17:06

Szép vers,gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom