Nélküled
Lelkem olyan, mint egy feldúlt fészek
mikor nem láthatlak,
Mindennap szeretném hallani finom hangodat.
Égnék a vágytól, mikor átölelhetlek,
és füledbe súgnám, hogy nagyon szeretlek.
Nem élnék én senki mással csak Veled,
Mert Nélküled nem teljes az élet.
Veled élném le hátralévő életem,
S boldoggá tennélek, ameddig csak tehetem.
Nélküled én sem élhetek tovább,
Gyere vissza, és szorosan ölelj át!
Maradjunk így, s karjaidból ne tépj ki,
Nélküled nem tudok így itt maradni,
Szerettelek volna szeretni, csak ennyi.
2010. augusztus 10.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2010. augusztus 13. 20:38
Törölt hozzászólás.
P.Clou2010. augusztus 13. 20:22
Szomorúságtól átitatódott versed,de a szerelem ami után vágyódsz meddő,inkább lépj tovább.Lehet hogy a fájdalom és a magány is szép verseket szül,de a szerelem,csodásakra képes.Üdvözlettel.Zsolt.