Szilágyi Attila

Álomút

1.rész

Amikor visszatér álmaid varázsa,
Nem tudod, mit tegyél, ez lelked világa,
De mikor magadra maradsz belül,
Érzed, hogy érted volt ez a varázs
Döntened neked kell!
Dönteni neked kell!

Gondjaid hegyekben, talán az égig ér
Megoldás kulcsa kell, ez neked kincset ér
De az a kulcs éppen hogy te vagy,
Hidd el, és egyből a fényre lépsz
Csak soha ne add fel!
Csak soha ne add fel!

Mikor megérted ezt, az összes ajtó nyitva áll
És te mondhatod, hogy mikor és hol a határ
Az álmod megtörtént valóság
Gondolat szárnyán az égre lépsz
Ez neked nem akadály!
Ez neked nem akadály.

Kézben tartott vágyak
Végre látod már
Álom és valóság
Kettő közt nincs határ.
A boldogság vár!
A boldogság vár!

2.rész

És láttam a hálát,
Ami áradt szerteszét
És láttam az anyát,
Aki ölelte gyermekét

És láttam az embert,
Aki munkában megrogyott,
De a gyermekéért
Ő egy életed odaadott

És láttam gyermeket,
Aki anyjától kérdezett
Mert ő apját nem látta,
Csak szívében létezett

És láttam a földet,
Amit háborúk perzseltek,
De a pusztítás urai
Megnyugvást hiába keresnek

És láttam Országot,
Amely gonosztól szétszakadt
És láttam a nemzetet,
Akinek szíve egy maradt

És láttam a költőt,
Ki a poharát emelte,
Mert szívének szavát
Kimondani nem merte

És láttam az ördögöt,
Aki testedbe megkísért,
De ha ember vagy igazán,
Az ő ereje mit sem ért

És láttam az istent,
Aki bölcsen trónon ült,
Mert az időknek végén
Az ő akarata beteljesült