Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2595 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (45)

Ábrahám István

Szilágyi Kira emlékére

Mintha a világ esküdött volna ellened,
Bajoktól roppant fakadni kész életed,
Tolvaj a sors, mely jött mozdulatot lopni,
És csak kicsinyke szíved hagyta dobogni.

Pár felvétel őrzi még tegnap szeletét,
Bontakozó léted felhőtelen egét,
S az otthonná szelídült kórházi szobát,
És lelked elkobozhatatlan mosolyát.

Csodaszép ajándék volt a nevetésed,
S első szavaid is örökre bevésted,
Mily boldog, hálatelten csillogott szemed,
Midőn párnákról emelt fel a szeretet.

Ó, mennyien bízták a baj nem fog legyűrni,
Hisz tanulhatták tőled miként kell tűrni,
De az álnokul lopódzó véletlenek,
Nem hagyták, hogy szüntelen ölelhessenek.

Hittük szegényebb lett e sárgolyó,
Amikor mentél, mint röpke látogató,
Az angyalok nagyon szerethetnek Téged,
Ha ily` korán siettek illanni Véled.

Tv2 Napló 2010. július 18. / YouTube: Szilágyi Kira/

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


195510022010. október 20. 18:52

Fájdalmasan szép!
Szeretettel:Ica

Monika2010. augusztus 28. 13:38

Kedves István!
Elolvastam az üzeneted s válaszoltam is rá!:(még egyszer köszönöm a verset!

Vallejo(szerző)2010. augusztus 27. 19:22

Kedves Mónika!

Bár soha ne kellett volna találkozni itt a poeten, bár soha ne kellett volna e versnek megszületnie!
Őszintén vágynám!
Személyes üzenetemet elküldtem a Poet-en keresztül email címedre!
Szeretettel: István

Monika2010. augusztus 27. 17:54

kedves István!Én Kíra anyukája vagyok.Most találtam rá véletlen a versre amit a kislányomrol irtál!Egyszerüen nem találtam szavakat.:(Nem tudtam sírás nélkül elolvasni!Nagyon szépen köszönöm.Tovább is vittem az iwi-re.A hozzászolásoknál olvastam,hogy elküldted az apukájának,de sajnos az apukája nem értesitett arrol,hogy elküldted neki.Még egyszer nagyon szépen köszönöm!nagyon meghato vers!:(:(

Ross2010. augusztus 27. 12:24

Bizonyára fogsz még hasonló témákhoz nyúlni, hadd javasoljak ezért egy nagyon hatásos fogást: az ellenpontozást. A legdrámaibb történéseket igyekezz a legszikárabb, legvisszafogottabb szavakkal, csaknem jelzők nélkül, szinte távirati stílusban visszaadni: száraz adatokkal, technikai részletekkel. Ne sorold fel közvetlenül a benned reflektálódó érzemeket, hanem áttételesen keltsd fel őket az olvasókban. Nagyon nem könnyű, de működik.

Pera762010. augusztus 24. 16:54

Hogy mindig csak a jók mennek el! Hát tényleg,,tolvaj a sors'', s az angyalokkal is valami nincs rendben, mert úgy lenne etikus, hogy megszületni, felnőni, megöregedni, de ez nem így van... Valaki elég furán osztja be az életet, néha eléggé próbára teszi azt, akit szeret. S a tragédiák után el kell gondolkozzak, miért ő, miért ilyen hamar, de ki ad válasz erre?
Olyan választ, amit el is fogadhatok...
Ezt a történetet én sem ismertem, de a valós életben ehhez hasonló példát annyit tudnék felhozni, hogy a keresztényeket is fellázítanám...
Most itt állok én is, sajnálattal tele. Gondolkozom. Értetlenül csóválom a fejem.
Te aztán adsz feladatot gondolkozni...

Törölt tag2010. augusztus 23. 19:41

Törölt hozzászólás.

cedrus492010. augusztus 23. 19:39

Elvittem ezt a megrázó verset..
ismertem Kira tragikus történetét..
a videót nem tudtam újra megnézni..
A versedet már végig sírtam..
Zsanett

Mygan2010. augusztus 23. 17:06

:)

manco2010. augusztus 21. 08:05

Kedves István!

Egy parányi ember, parányi életét és elmulását remekül leírtad.
Elgondolkodtam, az életünk törékenységén.
Méltó megemlékezés egy ember életéről.
Gratulálok: Margó

Ross2010. augusztus 20. 14:54

A záró versszakért fogadd őszinte elismerésemet: ügyes fogással egyúttal megfeleltél arra az el nem hangzott kérdésre is, vajon hogyan magyarázzák vagy mentegetik a hasonló történeteket a mélyen vallásos emberek. Elfogadom, hogy a szomorú történet az amúgy is empatikus versírót képes nagyon megérinteni, egy másik, hasonló témájú versed kapcsán felvetődött aggályaimat azonban itt is fenntartom. Tudom, hogy ez nem igazán tesz engem népszerűvé, és hogy vannak esetek, amikor az agy helyett a szív diktál; véleményem szerint a kettő egészséges keveréke a követendő.

meszeletra2010. augusztus 18. 10:04

Az az igazi költő, aki minden műfajban maradanót képes alkotni!És Te ilyen vagy, Barátom!!!Korábban megismerhettük a humoros oldaladat.Csak úgy dőltünk a nevetéstől.Remek volt!És most íme a másik.Amikor arra késztetsz, hogy zsebkenedőért kapkodjunk.Persze tudom, hogy Te csak írsz.Mi más dolga is lehet egy költőnek.De hogy a szeme nem marad szárazon az olvasónak, arra a neved garancia!GRATULÁLOK!

koszeghymiklos2010. augusztus 17. 21:52

Gyönyörű szép. Csak gratulálni tudok.

zoltan.horvath2010. augusztus 17. 20:21

Kedves Vallejo!
Méltó megemlékezést írtál.
Szeretettel gratulálok a tinta innenső végéről.

Zoli

szzs2010. augusztus 17. 16:43

Ilyen csodálatosan megírni egy apró élet elmúlását! Tudtam, hogy szíved meleg, szerető, lelked ölelő! Belefér az egész világ, s micsoda szépség születik belőle, drága barátom! Gratulálok szeretettel: Zsuzsanna

siskaeniko2010. augusztus 17. 11:14

István ismét szívhez szólót írtál. Meghatódtam. Gratulálok versedhez, szívedhez: Enikő

gota2010. augusztus 17. 06:25

Önnek egy új email üzenete érkezett!
Tessen óvasni!

19622010. augusztus 16. 21:41

E szép szép versed ismét emelte sikeredet,mely igazán meghatóra sikeredett!
Fájó részletezése ez egy parányi élet utolsó szeletének.
S bizonyossága csodálatos empátiás képességednek.
Szeretettel: Vali

Vallejo(szerző)2010. augusztus 16. 18:31

Ma csak benézni és megköszönni van lehetőségem, de holnap le sem tudtok vakarni, mert ott fogok mindenkinek a sarkában lihegni.
A hozzászólásaitok biztosítottak arról, jól tettem, hogy nem mentem el a tragikus hírek mellett szó nélkül.
Köszönöm mindenkinek az olvasást. ott leszek nálatok rövidesen.

KL2010. augusztus 16. 18:18

...-nagyon szép! Az utolsó két sor, felteszi rá a koronát! Üdv: Laci

ecsetke542010. augusztus 16. 16:29

kedves István!
Nagyon megható gyönyörű verset írtál!
Megemlékezésed a kis angyalról ,mély érzésekről tanuskodik.Szívből gratulálok!Marcsi

19542010. augusztus 16. 15:37

Kedves István!Kevés ember tudná megfogalmazni ilyen szépen, az elfogadhatatlan dolgot, hogy egy gyermek angyal lett.Neked ez remekül sikerült ,és ékes bizonyítéka érző lelkednek. Szívet török érte, Piroska

nefelejcs2010. augusztus 16. 14:55

Elnézést kérek, nem tudom miért össze-vissza keveredtek a betűim.

nefelejcs2010. augusztus 16. 14:53

Kedves István!
Nagyon fájó ez a történet. Milyen kiszolgáltatott a sorsnak az ember és gyermek egyaránt!p vers.T
Tiszteletem Neked a szép versért,
Együttérzésem Kira szüleinek,
Neki pedig örök, békés pihenést!
Szeretettel: An
Anikó

Maryam2010. augusztus 16. 09:12

Csodaszép, szívből áradó megemlékezés...

Kimana2010. augusztus 16. 09:02

Drága István!

Felemelő és csodálatos emlék egy szeretett gyermeknek! El is viszem magammal! Szeretettel ölel, Andrea

10082010. augusztus 16. 09:00

Kedves István!

Szép emléket állítottál
ennek a szeretett
gyermeknek.. Jobb
sorsa van ott az
angyaloknál, higgyjétek!

Üdv, Zsuzsa

zsomcike2010. augusztus 16. 06:55

Kedves István, gazdag lelked ismét nem hagyta, hogy ''mementó'' nélkül maradjon egy történet. Gyöngyfüzér verseddel marad egy emlék. Szeretettel viszem a Vallejo verseim gyüjteményébe.

rildi2010. augusztus 16. 06:30

Kedves István! Egy megrázó történet margójára, gyönyörű, megható versed született, gratulálok hozzá! Különös empátiával megáldott szép lelked képes átérezni mások mérhetetlen fájdalmát.
Tisztelettel és szeretettel olvastalak:Ildi

Zebike2010. augusztus 16. 05:14

Nagyszerú vers, gratulálok.

Alyz2010. augusztus 16. 00:16

Igazán megrázó sorok..szép emléket állítottál a kis Kirának..és tehetelen dühöt, fájó érzéseket keltve olvasóidban.
..igen, talán az angyalok közt jó neki..

csillogo2010. augusztus 15. 19:57

Nekem is megszakadt a szívem...nagyon szépen megírtad kedves István!Gratulálok ezekért a magasztos sorokért!
Szeretettel:Marika

mezeimarianna2010. augusztus 15. 19:49

Megszakadt a szívem soraid olvasva...:(((

BakosErika2010. augusztus 15. 19:43

A legfájdalmasabb, ha egy szülő veszíti el drága gyermekét kedves István. Megemlékezésedet megrendülten olvastam. A vers gyönyörű. Szeretettel töröm a szívet. Erika

ambrus.magdolna2010. augusztus 15. 19:31

Szomorúan szép a versed és nemes lélekre vall,ez a megemlékezés.
Tisztelettel és Elismeréssel Gratulálok :Mahónia

Törölt tag2010. augusztus 15. 19:29

Törölt hozzászólás.

forgacs2010. augusztus 15. 19:03

Bátyám, feketébe öltöztettél. De amilyen szomorú, olyan szépet tettél.
Tisztelettel: Péter

rapista2010. augusztus 15. 18:58

szép mementó, magam is belefutottam két történetbe - és egyetlen versbe fonódtak!

Vallejo(szerző)2010. augusztus 15. 18:49

Köszönöm mindenkinek a rendszeres és rendszerető olvasást. A hozzászólásaitok is kedves együtt érző, megerősítő hatással vannak rám!

Ágotám! A verset megírását követően elküldtem Szilágyi Lászlónak, Kira édesapjának. Meghatódva olvasta.

József! ( Fárao) De mindenkinek szólva!

Jó látni, hogy a vers életre kel azáltal, hogy gondolatokat és érzéseket ébreszt, melyeket itt írtál.

Felemelő érzés új olvasókat látni, szeretettel köszönöm itt létedet Zsolt!

Enikő rég jártál nálam, örülök neked is!
De mindenkinek örülök ugyanúgy!

giziszalay2010. augusztus 15. 18:05

Köszönöm hogy olvashattam! Ilyen szomorúan szépnek csak a csenddel lehet adózni.
Szeretettel:Gizi

SEniko2010. augusztus 15. 17:48

Hátborzongatóan gyönyörű és megindító!
Vittem, köszönöm! :-)

Golo2010. augusztus 15. 17:47

Kedves István,
meghatóan szép képekbe foglalt verseddel szebben nem is adózhattál volna Szilágyi Kirának.
Szeretettel és szívvel gratulálok: Radmila- Golo

mystynekatika2010. augusztus 15. 17:43

Minden olvasóban föltámasztod Őt,
az Angyalt; s ez már küldetés!

Kicsikinga2010. augusztus 15. 17:29

Képtelenség megszólalni, megtörni vele azt a csendet, amivel adózom, egy általam ismeretlen kis angyalkának...
Köszönöm szépen drága jó lelkedet István!

P.Clou2010. augusztus 15. 17:23

Kedves István,versed olvasása után egyértelműen én is fő hajtással adózom.Zsolt.

gota2010. augusztus 15. 17:22

József kedvesem!(farao),
bármennyire is kedvellek,most azért csak annyit mondok.Na,na, azokkal az ex katedra kijelentésekkel!
Nem ETIKUS!
Ágota

farao2010. augusztus 15. 17:18

Ilyenkor eszembe jut a sok ámítás, felesleges tapogatózás, a sok magatehetetlen beteg a kórházak ''lomkamráiban'' akikre érdemleges idő nincs. Tapogatózás, mert a betegség okai többnyire ismeretlenek, gyógymódja meg vakvágány. Régi, egyszerű gyógymódjaink elfeledve, s ha néha felütik fejüket könnyű rá legyinteni. Pl. egy daganatos betegségnél tudatosul a betegben, hogy ő gyógyíthatatlan, ebből a mentális programból felállni csak hittel, tudással és Tudó segítőkkel lehetséges, s ha mégis a ''bevált'' módszert válasszák, kemoterápia, sugárkezelés, mindkettő bizonyítottan immunrendszert rombol, szörnyű fájdalmak között (vagy morfiummal) fog végre távozni.
Kedves Vallejo!
Megrázó versedet nehezen tudom feledni.
Gratulálok.

stapi2010. augusztus 15. 17:11

Kedves Barátom, remek verseddel nagyon elszomorítottál... :(

gota2010. augusztus 15. 16:54

István,kedvesem!
Én szeretném megköszönni ezt a nekrológot,a kis Kira
szülei helyett,akikhez valószínűleg sajnos, ez a vers nem jut el.
Nem ismerem a történtet, és nincs is szándékomban megismerni azt.
Eddigi életem folyamán (szakma),annyi gyermektragédiát láttam, hogy nem szeretnék egy újabbat megismerni.
Ölel
Ágota

sayuri2010. augusztus 15. 16:37

:( Nagyon szép verset írtál Kirának...és engem is megrikattál.... Szívvel vittem..

szederfalu2010. augusztus 15. 16:22

:((((az utolsó két sor....azok a fránya angyalok,hogy mindig ilyen gyerekek kellenek nekik...

kreativ552010. augusztus 15. 16:04

István drága most jól meg rígattál.A kis Kira történetét nem ismertem,mert sebzett lelkemet óvom az ilyen szomorú sorsok látványától.Versed kapcsán megnéztem a videót is a kislányról,így most szembesülnöm kellett az élet könyörtelenségéről.
Nagyon szép emléket állítottál egy kis ANGYALNAK,aki a rövid földiléte alatt emberek közt szeretetből szőtt hidat.
Még sokáig látom őt, és csengenek versednek sorai.
Szívem törött. Ági

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom