Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1353 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (52)

Ábrahám István

Negyvenhárom...

A pilóta tudta, hogy történelmet ír,
Midőn az Enola Gay felemelkedett,
És nem gondolt véle, hogy ott lesz majd a sír,
Hol célpontra talál a rideg célkereszt.

Bűntudatot ölt a parancstól gyűrt ököl,
Az Arizona sorsa lelket nyugtatott,
S a vörösre festett Pearl Harbor-i öböl
Holtjai űzték, ha bosszúra szomjazott.

Mint vemhes bálna úszott a gép a légben,
Vajúdása foszlott fellegek felett,
Míg a "kisfiú" némán szunnyadt méhében,
Testében őrizve a roppant végzetet.

Fentről a lenti táj csak mozaik ábra,
Lentről kékben sikló szürkécske pont a gép,
Fentről nem látható kit cipel a járda,
Lentről nem sejthető mennyi még a lét.

És megszülte végre iszonyatos terhét,
Negyvenhárom másodperc amíg földet ért,
Mint esetlen zuhanta töredék percét,
Oly kevés maradhatott, mi még belefért.

Mennyit engedett negyvenhárom pillanat?
Bezárulhattak-e ölelni tárt karok?
Mennyi utat járt be az indult mozdulat,
S pontra találtak-e megkezdett mondatok?

Tán volt elég idő érezni fontosat,
S tettekre is feszült az izmokban erő,
Tán helyet követelt a dolgos akarat,
És sóhajtásra is jutott levegő.

Negyvenhárom.
Ne aggódj anyám, este érkezem...
Negyven.
Ne piszkold össze kincsem a ruhád...
Harminc.
Maradj még kicsit drága kedvesem...
Húsz.
Jó reggelt néném, hol hagyta urát...
Tíz.
Jöjj fiam, itt a finom reggeli...
Öt.
Kenyeret jegy nélkül a pék nem ád...

Még sosem volt fény, a vég küszöbre lépett,
Ki látta hihette, reá szakadt a nap,
S koordináták közt rekedt megannyi lélek,
Párolgott semmibe egy pillanat alatt.

Megtette az ember és eltört a palack!
Új kor nyitánya e fény s az isteni szél,
Hol ma is csak becsült a veszteség adat,
Hol gammától szennyes test halált remélt.

Az ember megtette, hát eltört a palack,
S a kiszabadult szellem örökre szabad...

In memoriam Hirosima

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kozmazsu2010. szeptember 11. 11:53

Nagyon drámai ez a vers. Sokadszorra is visszatérek ide, nem azért mert nem értem, hanem azért mert nem biztos, hogy meg tudom fogalmazni azt az érzést, amit kiváltott belőlem, azon túl, hogy minden szavad ül és üt. De azt a cressendót, amit véghez viszel a versben, hihetetlen! És csak zenei kifejezések buggyannak ki belőlem, fortissimo, espressivo,marcato, és már ordít a világ, mikor jön a döbbenet! Még rajtam mindig ül. Talán meg tudom fogalmazni magyarul is. De addig is köszönöm, hogy olvashattam!!!! Szeretettel: zsuzsa

kozmazsu2010. szeptember 10. 14:18

Ez úgy tökéletes és zseniális, ahogy van, még a döbbenettől alélok, szívet viszek,és ha újra élek, ígérem, mindjárt visszatérek. Szeretettel: Zsuzsa

lacabo2010. szeptember 2. 08:54

Kedves István! Ezt meg kellett írni és el kellett olvasni. Sokszor. Nem is tudom, komolyan, mit mondjak, hol kezdjem.
Először is elképesztett vered formagazdagsága. Szerkezete. A lent és a fent párhuzama. A visszaszámlálás. Persze, ezek formai dolgok, de a hatásuk félelmetes!
A visszapillantás az előzményekre. Eltört palack az isteni szélben. Tényleg, nem tudom!
Ezt a verset még sokszor el kell olvasni. Kóstolgatni, mint a legnemesebb óbort.
Azt hiszem még sokszor visszatérek Hozzád! Most köszönöm az élményt.
Üdvözlettel: Laci

Justice2010. szeptember 2. 08:35

Repesz-tett! Méltó mementó.
(Csak egyetlen szót találok, oda nem illőnek: ''végre'')

Vallejo(szerző)2010. augusztus 26. 17:00

Minden kedves hozzászólást köszönök!
Mindenki nagyon fontos a számomra!

Vallejo(szerző)2010. augusztus 26. 16:59

Köszönöm Attilám!
Már nem reméltem, hogy ide érsz!!!
Jól esett! Fontos volt!!!!!!

purzsasattila2010. augusztus 25. 11:05

Kedves István Barátom!
Kicsit megkésve, de csak most jutottam el megint hozzád. Több mint egy hétig megint nem voltam gépközelben, de most megjöttem...
Hát...nem is találok szavakat...
Többször is el kellett olvasnom versedet - nem azért, mint ha elsőre nem tudtam volna felfogni, mi a mondandója - csak egyszerűen ide kötött a gép elé, mert ezt olvasni kell, és olvasni, és olvasni...
Mindig lenyűgöz, ahogy egy-egy témát feldolgozol! Ehhez Isten áldotta tehetség kell, hogy valaki egy-egy ilyen ''hétköznapi'' hírből ilyen megható, megrázó erejű művet alkosson! Mert ez tényleg egy MŰREMEK! A hétköznapit természetesen arra értettem, hogy az ilyen hírek lassan már elvesznek a sok semmitérő bulvárhír között, pedig ezek tényleg olyan események, olyan szörnyű dolgok voltak az emberiség számára, aminek példával kellene szolgálnia (elrettentő példával ) mindenki számára!
Versed csodás, egyben fájó emléket állít ennek a szörnyű tettnek, aminek soha nem szabadna megismétlődnie!
Verselemzésbe nem szeretnék belemenni, mert ahhoz én nem vagyok elég jó, meg amúgy is szerintem a versed úgy tökéletes, ahogy van!
Öröm volt ismét nálad járni!
Baráti üdvözlettel:
Attila

Pera762010. augusztus 24. 16:31

Előttem már nagyjából mindent elmondtak. Akkor nekem mi is marad? A döbbeneten, a sokkon kivül?
Vajon teszünk-e eleget az ellen, hogy ilyen ne forduljon többé elő? Vajon tudják-e az emberek eléggé, hogy akkor, ott mi is történt? És tudjuk-e azt, hogy hány ártatlan felnőtt, kisgyerek halt meg, szenvedett, s az utóhatások borzalmaitól hányan szenvednek ma is?
Ezt a negyvenhárom másodperces felkiáltójelet remélem sokan elolvassák. Isten segedelmével remélem, hogy ilyen többé nem fordul elő. A történelem szégyenfoltjait nem tudjuk betakarni(nem is kell), de ezekből az egetverő hibákból tanulni és az ártatlan emberekre emlékezni kötelesség, amit lelkünk diktál.
Versedről csak annyit, hogy te kiáltottál, emléket állítottál és sírni tanítottál.

amalina2010. augusztus 24. 07:08

Gratulálok! Versed a témához illően grandiózus.
Üdv.: Éva

Maryam2010. augusztus 24. 01:32

Kedves István, jó olvasni téged, bármiről is írsz, jól csinálod. .)

Voices2010. augusztus 23. 09:41

Nem szeretném kiemelni egyik versedet sem - mégis, mindegyikről írnék! Bármelyiket is olvasom, élmény! Érett nem csak a vers...kiteljesedett nem csak az író...hanem szerintem az a világ is, amelyik körül veszi!

Alyz2010. augusztus 22. 21:39

Gratulálok szép versedhez, kedves István!
A szavak hatalma nagy..és te még nagyobbá teszed őket, naggyá és örökkévalóvá!

szzs2010. augusztus 22. 12:45

''...a kiszabadult szellem örökre szabad...'', igen drága barátom, István! Csak az a visszaszámlálás el ne érje a zérót! Mert a demokrácia álszabadsága igencsak fenyegető! Megrázó versed ébressze fel a világot! Gratulálok! Szeretettel: Zsuzsanna

napelem2010. augusztus 22. 10:11

A szellem kiszabadult a palackból, és ennek egyetlen hozadéka a már 65 éve tartó világháború mentes időszak. Sajnos nem a józan ész, hanem a félelem szülte ezt a békét. Helyi háborúk sem lennének, ha azok is meghalhatnának bennük, akik kirobbantják azokat. - Gratulálok szép versedhez Vallejo!

manco2010. augusztus 21. 08:01

Kedves István!

Valami elképesztő erővel írtad megemlékezést.
Bátor, és okos vagy. Nagyon szépen összeraktad, emlékezni és emlékeztetni, ez a Te dolgod is.
Mindig tudtam, hogy különleges tehetséggel áldott meg az élet, ezért született meg e különleges írásod is.
GRATULÁLOK: Szeretettel: Margó

19622010. augusztus 20. 19:18

''S pontra találtak-e megkezdett mondatok?''
''Bezárulhattak-e ölelni tárt karok? ''
Szívvel viszem magammal ezt a két kérdést.. Az elborzasztó tényeket vers formájában sem engedem közel magamhoz, mert nagyon megráznak. Gratulálok a megírásához!
Szeretettel: Vali

Ross2010. augusztus 20. 13:45

Versedről az engem megelőző hozzászólók gyakorlatilag mindent elmondtak és nem túloztak, egyetértek velük. Most inkább azt a két gondolatsort vázolnám, amelyet az elolvasása megindított bennem. Megosztom, még ha nem is fog mindenkinek tetszeni.

A nukleáris energiát a bomba elkészítését megelőzően nem használták civil célra. Ilyesmi gyakran előfordul a katonai fejlesztések esetén. Sokszor megemlítik a létrehozása körül bábáskodó ''marslakókat'', a magyar származású amerikai Nobel-díjas fizikusokat. Nem felejtik el hozzátenni, hogy állítólag többeknek is voltak erkölcsi aggályaik - úgy látszik, nem voltak elég erősek azok az aggályok.

Versednek számomra a fő erőssége az, hogy emlékeztet arra, amit soha nem volna szabad elfelejteni: a szabadság, demokrácia és liberalizmus ájtatos őre és exportőre báránybőrt visel ugyan, de... Miután ledobták a hiroshimai bombát és meggyőződtek a hatékonyságáról, minden aggály nélkül elindult a másik gép is Nagasaki fölé és megkoronázta a művet. A világon kibontakozó minden nagyobb és nagy hasznot ígérő konfliktusba kéretlenül beleavatkozva, vinnék a ''demokráciájukat'' az ottaniaknak, és rettentően csodálkoznak, ha azok nem kérnek belőle. Katonák tízezreit veszítik el halottban, rokkantban, sebesültben, hogy a végén legyőzöttként kullogjon haza a maradék. Gyakorlatilag vallási áttérítést próbálnak végezni nulla kulturális ismerettel. És itt van a legújabb bombájuk: a globális bankválság. Természstesen: ez a képnek csak az egyik, de létező oldala.

ecsetke542010. augusztus 20. 12:45

Komoly téma,remekmű!!! kedves Vallejo!
Szívből gratulálok!szeretettel: Marcsi

Schmidt_Aladar2010. augusztus 20. 09:25

Kedves Barátom! Szeretnék Nagyon Boldog Névnapot kívánni Neked e nevezetes napon!( Bármikor is olvasod e sorokat, egészségben találjon a gondolat, ajándékod legyen ez a karcolat, mosolyogni lássam képzelt arcodat! ..:) Szeretettel: János

Schmidt_Aladar2010. augusztus 19. 21:38

Kedves István!Döbbenetes a vers témája, és az ehhez igazodó kidolgozás is!Jelen esetben semmilyen szójátékot nem engedek magamnak, ''csak'' gratulálok! Baráti üdv: János

Vallejo(szerző)2010. augusztus 19. 20:14

Jaj a legfontosabbak!

A héten gyakorlatilag perceim vannak a NET-re, kérem a türelmeteket, mindenkihez el fogok látogatni. Tudjátok, mert tapasztaltátok, hogy mindig megérkezem!

Vallejo(szerző)2010. augusztus 19. 20:10

Kedves Idelátogatók, olvasók és Hozzászóló!
Nagy, nagy öröm nékem , hogy mindannyian értettétek a szándékaimat eme verssel.
Nem sikerhajhászás szülte, hanem egyszerűen egy rádió műsorban hangzott el a negyvenhárom másodperc, mely onnantól kezdve bennem tovább élt elemi erővel ösztönzött a belegondolásra, úgy mint néhány olvasót. Joggal mondhatom megrajzolta magát bennem a vers.
Már akkor kész voltam vele, amikor a versíró pályázat kiíródott, szinte magától értetődő volt, hogy ezzel pályázzak. Valószínű a zsűrire is azon okok szerint hatott, melyeket ti is írtatok, mivel 6. helyre pontozták.
Kőrösi Lacinak válaszolva mondom, nagyon kevés idő kellett a mű megírásához, mert olyan erővel dolgozott bennem a vizualitás, hogy szinte csak le kellett írni a sorokat. A letisztítása volt a nagyobb feladat.
Levente, nagyon jól esik amit írtál.
Bár az igazság az hogy mindenki szava fontos és sokat ér, valójában ezért nem emelnék ki senkit külön.
Köszönöm Néktek, hogy velem vagytok!

siskaeniko2010. augusztus 19. 13:43

Kedves István. Én annyit írnék, hogy GRATULÁLOK VERSEDHEZ. A visszaszámlálás az feszültséget keltően remek, és az egész.
Enikő

cedrus492010. augusztus 19. 08:35

elnézést!:
...eddig is tiszteltem ...

cedrus492010. augusztus 19. 08:34

Megrendítő, remek, FANTASZTIKUS a VERSED!
Nem is találok elég, és megfelelő jelzőt.
A megemlékezést, főhajtást méltó tisztelettel, s nagy költőkhöz méltó formában tetted.
A vers felépítése is a drámaiságot, feszültséget fokozza.
A visszaszámlálás alatt szinte féltem..s belegondoltam én is abba az utolsó pillanatba..

Nem is tudom szavakba önteni, mi mindent éreztem, s gondoltam..Egy azonban biztos: eddig is tiszteletem
munkásságodat..s mindig azt hittem, már nem lehet fokozni mindazt amit ''csinálsz''..de lehet!
Íme a példa!
Tisztelettel elviszem!
szeretettel:Zsanett

csillogo2010. augusztus 19. 08:23

Kedves István viszem a 25. szívet és gratulálok nagyon remek ez a versed is.Mestermunka a javából, olyan mint ''István a Király''.Halhatatlan energia söpör végig verseden!
Szeretettel: Marika

farao2010. augusztus 19. 07:21

Hát ez ''férfimunka'' volt!
Magával ragad és letaglóz.
Gratulálok a vershez, kedves Vallejo.

hamoriagi2010. augusztus 18. 19:16

Kedves István!
Emlékezni kötelesség, emlékezésre nevelni újabb és újabb generációkat, szintén. A megrendülés, és a szörnyűségeket megélők mellett megnyilvánuló empátia nagy emberi érzések, amelyeket versed olvasása erősít. Gratulálok: Ági

KL2010. augusztus 18. 19:13

Nagyon tisztességes alkotás! Ilyen témát megverselni, sok idődbe telhetett... Gratulálok! Laci

Kicsikinga2010. augusztus 18. 14:19

Ha ehhez szólni tudnék, akkor sem tenném!
REMEKMŰ!
Nagyobb hatással bír, mint a sok ezer film, amit gyártottak erről a 43 másodpercről!
Ezt filmesítse meg Hollywood! Képtelen lenne rá!
Rettenetesen meghatott,mint mindig minden szavad, drága István!
Mégis hozzászóltam, de bocsánatot kérek érte!

Törölt tag2010. augusztus 18. 14:09

Törölt hozzászólás.

Cothineal2010. augusztus 18. 11:56

Tisztelt Vallejo!

Nem győzlek csodálni és magasztalni - a többiek nevében is! FANTASZTIKUS, amit műveltél. A magam részéről igen nagyra becsülöm, hogy e témát énekelted meg gyászos valóságában... manapság csak a ''másik'' oldal valós-valótlan bűneiről hallani - úgyszólván, a csapból is az folyik. ''Megváltóink'' sem éppen angyalok. Nem akarok egyetlen bűnös cselekményt sem lekicsinyíteni - amit szeretnék, az nem más, minthogy végre valahára legyen egyensúly köztük... a háborús bűn (naivan szólva, hülyeség a szó is, ha már maga a háború is az emberiség ellen való...), az háborús bűn marad, még ha azt a győztes hatalmak tették is!

Szép a mementó, melyet állítottál - ugyanakkor egyfajta rossz ómen is (Memento mori!): a nukleáris szellem kiszabadult a palackból, bőséggel van mit ledobálni... hol lesz, vajon, az újabb Hiroshima avagy Nagasaki? Ezt még nem tudhatjuk - inkább aludjunk rá egyet...
(Nem vagyok pánikbeteg, se nem súlyosan pesszimista - ja és nem is hirdetek semmilyen világvégét. Köszönöm.)

Öhm. Szóval tetszett nagyon - mármint inkább megfogott, mélyen érintett. Fogadd legőszintébb gratulációmat!

Őszinte híved:
Dávid

10082010. augusztus 18. 09:26

Kiszabadult a halál szelleme;
sajos az ember átadta magát
a pusztító végzet akaratának
Szép mementót állítottál mégis
e borzalmas eseménynek, mert
így is lehet... Gratulálok!

Üdv, Zsuzsa

meszeletra2010. augusztus 18. 09:20

Már jártam nálad kétszer is, kedves jó Istvánom, de mint méheket az illatozó virágok, úgy vonz engem is magához újra meg újra e történelmi drámát feldolgozó versed.Most éppen annak második szakasza:
''Bűntudatot ölt a parancstól gyűrt ököl,
Az Arizona sorsa lelket nyugtatott,
S a vörösre festett Pearl Harbor-i öböl
Holtjai űzték, ha bosszúra szomjazott.''
Mint ahogy történelmi ismereteinkből tudjuk, a japánok által '41 decemberében végrehajtott Pearl Harbor-i támadásnak volt az utórezgése az atombomba, illetve -bombák.Mondhatni: válasz volt arra.Te ezt remekül szőtted bele az idézett sorokba.Szó szerint is (el)borzasztóan jó vers!!!

jusziko2010. augusztus 18. 09:17

Meredt szemekkel, szorító szívvel olvastam a versedet.
Az a visszaszámlálás!!!
Lélekrendítő remekművet alkottál Kedves István!
Azt kérdezted én ki vagyok. Most én visszakérdezek: Te miféle Csoda vagy??
Versed drámaisága, a fokozás a parancsra gyűrt ököltől a szellem kiszabadulásáig, a halált s nem életet hozó vajúdás-szülés képe, a koordináták közt rekedt lelkek (micsoda megfogalmazás!!!), a fent és lent párhuzama, - mesteri mű!!!!
Mély katarzist váltott ki belőlem a versed.
A lelkiséged nem mindennapi, a tehetség pedig, hogy mindezt így megírtad, hiszem, hogy áldott dolog. S most az újabb világégést sejtető fenyegető légkörben legyen ez a vers felkiáltójel, üzenet, óvó figyelmeztetés Mindannyiunk számára!
Húú de jó, hogy megírtad!!!
könnyesen olvasott siratva ''honfitársait'' a kis japán

helszlo2010. augusztus 18. 09:01

Csodálatos!

Kimana2010. augusztus 18. 08:51

A történelem sötét tükre! Remekül megfogalmazott, brilliáns és megrendítő! István drága elvittem!Szeretettel olvastam, Andrea

Golo2010. augusztus 18. 08:43

kedves István,
szép emlékezés a szörnyű tettre.
Szívvel viszem: Radmila- Golo

szederfalu2010. augusztus 18. 08:12

nem tudok megszólalni....

Törölt tag2010. augusztus 18. 07:40

Törölt hozzászólás.

LIne2010. augusztus 18. 07:00

Csodálattal, és tisztelettel olvastalak.

Üdv: Eta.

zsomcike2010. augusztus 18. 05:34

Kedves István, nagyon aktuális ez a vers, itt ülünk a bombák árnyékában, és lassan már azt sem tudjuk kinek van, és kinek nincs. Bár igaz a mondás, hogy a szó a legnagyobb fegyver, de hát az atom ellen????
Versedhez gratulálva, szeretettel vittem! Fruzsi

mezeimarianna2010. augusztus 18. 05:33

Komoly és nagyszerű vers.Gratulálok!!!

forgacs2010. augusztus 17. 23:48

Kedves Tesó!
Úgy ide raktad, hogy nem jutok szóhoz. De tényleg. Egy ilyen témát kiválasztani, nem kis bátorság.
Így szemléltetni, meg kevesen tudnák. Míg olvastam, egy dokumentumfilm játszódott előttem.
Jobb lett volna a világnak, ha ez az ihlet, nem a valóságból táplálkozna, de sajnos ezen már nem tudunk változtatni. A versed annyira él, amennyire az ellenkezőjéről szól. Gratulálok!
Tisztelettel: Péter

nefelejcs2010. augusztus 17. 23:42

Kedves István!
Milyen nemes cselekedet, hogy Te mindenkire
gondolsz, és írsz megemlékezéseket.
Nem átlagos a lelked, az biztos!
A versed időmutatója hátborzongatóan érzékelteti
az eseményeket, s a ''szellem'' kiszabadulását.
Belegondolni is szörnyű. Hova jutott az emberiség?
Hogy dönthet egyik ember a másik életéről-haláláról. Én ezt soha nem fogom tudni megérteni.
Tiszteletem és elismerésem Neked szeretettel:
Anikó




19542010. augusztus 17. 23:10

Kedves István! Megrendítően szép versedhez gratulálok,ma itt szétosztogatom a szívem, szeretettel :Piroska

meszeletra2010. augusztus 17. 22:57

Az alábbi volt a versed méltatása - most következik a ''hibajelentés''.Én úgy tudom,hogy így a helyes,drága István: Pearl Harbor-i.Na és a japán város neve:Hiroshima.De ezt el ne hidd nekem,mielőtt nem jársz utána!Szeretettel,csodálód: Levente

meszeletra2010. augusztus 17. 22:45

Nos, kedves István: hiányoltál és eljöttem.A ''költözés'' után vagyok már.De megérte ide jönnöm.A holtak emléke előtt tisztelegni késztet a versed,amelyet ha értékelnem kellene, nagyon könnyű dolgom lenne.Két szóval minősíthető: nagyon jó!A ''kisfiú'' ténykedése nyomán magam is sugárfertőzötté váltam.Remekül töltötted ki megrázó tartalommal a ''fiúcska'' repülésének 43 másodpercnyi időtartamát.Mindenki más szemmel nézett a gyilkos fiú szemébe.Remekül láttattad e szembenézést!!!Hatalmas gratuláció Neked,a holtak emléke pedig legyen áldott!

rildi2010. augusztus 17. 22:38

Kedves István! Gratulálok lehengerlően szép és megrázó versedhez!Az adatok pontossága és a kor szellemének hű átadása nagy körültekintést és figyelmet kívánt részedről.A történelem olyan fekete napjaira hívtad fel a figyelmet, ami alapjaiban és végérvényesen változtatta meg a világot, emléket állítva ezzel a mérhetetlen fájdalomnak, amit a ''kisfiú'' és a ''kövér ember'' okozott.
Köszönöm, hogy olvashattam a mementót!Szeretettel:Ildi

koszeghymiklos2010. augusztus 17. 22:34

Nagyon elgondolkodtató, megrendítő a versed. Pedig mindannyian tudjuk előre, mi lesz a vége. A száraz történelem helyett a borzalmas valóság.
3.-nak vittem.

kreativ552010. augusztus 17. 22:32

Drága István !
Itt ülök megbabonázva,és csak nézem a sorokat,nem értem, hogy tudta visszaadni azt az irtózatos rémtettet ,ez a pár gondolat? Nagy mestere vagy a hatás fokozásnak, és a szív törésnek. Igen a szellem kiszabadult! Gratulálok, és csodállak!!! Ági

zoltan.horvath2010. augusztus 17. 22:29

Nagyon jól összefoglalt sorok!

Ha az atomra már 2x is sor került, remélhető hogy a hidrogénre nem fog.

Én köszönöm hogy olvashattam a versedet.

Üdv :

Zoli

gota2010. augusztus 17. 22:24

In memoriam,némán hajtottam fejet.
Előtted pedig emelem a kalapom,ennyi empatia láttán.
Ölel és tör
Ágota

kalitka2010. augusztus 17. 22:23

Ide szegezett a versed! négyszer olvastam végig...
Szívem sajgott e megemlékezésedet olvasva. Izelítőt adott az átélt borzalomról...és ezt fokozta a 3. negyedben a visszaszámlálás egyedi megoldása...emberközelivé hozta. A közepénél Radnóti Nem tudhatom c. verse jutott eszembe.
Nagyon tetszett. Gratulálok!
Szeretem verseidet!
kalitka

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom