Linusz Réka

Ha az lennék, aki nem vagyok...

Tudod te milyen sokszor
képzelem el azt a napot,
mikor kinyitom szemem
s először téged pillantlak meg.

Mikor álmom szememből kidörzsölöm,
te végig simítod kezed kócos hajamon.

Hányszor és hányszor álmodom
veled, amikor még minden jó.
Mikor öledben ejt rabul az álom,
mikor illatod érzem hajamon.

Ilyenkor mindig zihálva,
verejtéktől eláztatva ébredek...

Tudod jó lenne, ha minden
úgy lenne, ahogy nincsen.
Tudod, szeretnélek szeretni,
de valamiért nem megy.

Pedig jó lenne,
milyen szép lenne...
mindig mindenhol
apa és lánya.

Nagyon jó lenne;
milyen jó lenne, esténként
késésért velem veszekednél.

Jó lenne, milyen nagyon
jó lenne, ha az lennék neked
aki nem vagyok.

Jó lenne milyen nagyon jó lenne, ha
nem csak a genetika játszaná a
főszerepet egy apa és az
elhagyott lánya közt.

Jó lenne, de milyen nagyon
Jó lenne...