Szerző

Lócskai Gábor

Életkor: 29 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 584 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lócskai Gábor

Séta

A jól ismert úton ballagva éppen,
Séta közben ahhoz a helyhez értem,
Ahol - ha nem is örökre, de - megfordult a világ,
S egy varázslatos érzés lengte körül a Tiszát.

Akkor még csak csendben, mosolyogva néztem,
Miként arcod elpirult, ahogy a kezedhez értem.
S onnantól boldogság szökött a szívembe rögtön,
Mert azt a pillanatot titkon, mindmáig őrzöm.

Egy darabig még tétován merengve e helyen,
Nem tudom miért, szívem heves, szédül fejem.
De a vihar nem vár, az eső is megeredt,
S a szigorú szél most szétkerget milliónyi levelet.

Hazaindulok hát, komor, lassú csöndben,
S el is felejtem, hogy felejteni jöttem.
De ha valaha tán újra visszatérnék,
Egy szerelmes délutánra mindig emlékeznék.

2010. július

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


anci-ani2011. augusztus 12. 22:54

Kedves Gábor!
Ez a versed is nagyon szép, érzéki szálakkal teli fájó emléket tükröz, ami elillan egyszer....

10082010. augusztus 30. 18:06

Nagyon szép, hangulatos versedhez gratulálok!

zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom