Pogány Adrienn

Szívem kapuja

Nyisd ki szívem kapuját,
A szívem nagyon ver, ha hallanád!
Egy kapu körbeveszi és nem enged semmit,
Ha tovább rajtam marad, később
Nem tudok szeretni senkit.

Mert e kapu jégből van,
S megfagyaszt belülről mindent,
Önts rá forró vizet, s tartsd melegen,
Te elképzelt idegen.
E kapuval nem tudom szeretni azt,
Kit nekem szánt az Isten.

Szabadíts meg e kaputól,
Mert ezzel nem tudok tovább élni,
Ezt a borzalmat igyekszem
minél hamarabb elfeledni.
Szabadíts meg! Szabadíts meg tőle!
Szabadon szeretnék szeretni mindörökre!

Úgy érzem egy Férfi lehet az,
Ki szabadságom visszaadhatja
Az ő igazmondásával felolvadok,
S kinyílik a szívem kiskapuja.

Amikor a kapu kitárul,
És a lelkem összerándul,
S ha az első sebet megkapja,
Úgy érzem magam, mintha
Félig meghaltam volna.

Ki tudja meddig maradok még bezárva?
Várom azt a Férfit, ki szívem kitárja,
Azután a szívem befogadóképes lesz
Végre valahára,
Mi egyre több sebet kap, de majd Ő ápolja.