Hangtalan
Lángoló sárga ecsetét, hideg őszi
Szélnek, várja a monoton zöld táj.
Hangtalan ébred a festővásznon a
Vörös rúzs, a fény édes csókja után.
Az éj lágy bora szárazon szívja az
Esőket magába, vágyakat lát...
Érzed a legyező suhogását? Vérzik
A nyár szíve, utolsó vénasszonyát
Is elrabolja az indián. Összeaszott
Szőlőfürtökben, jégbor női
Szívmelengetőt kínál. A jövő
Keskeny láncán megjelennek
Majd az első ibolyák, megtetszik a
Télnek a szende hóvirág. Kinyúl az
Idő, és leszakít magának, hamvad
A narancsszín őszi kabátja, s fehér
Vászonnal sebtében hűti a fájó
Elmúlást. S a halk tavasz a téllel
Keringőt jár, olvad a cinege szárnyán
A lágy selyem ragyogás. Megrázza
Tollát, így nagyobbnak látszik, ki
Gondolná, hogy télen ő is fázik, színpompás
Citrom csicsereg a kertben, hinta
A meggyfán, verebek a szélben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Filemon(szerző)2011. március 1. 16:33
Jaja, viccesen a versre gondoltam, mert azt nem tudod vinni..hihi..:)....hacsak nem törlöd....
Törölt tag2011. március 1. 08:35
Törölt hozzászólás.
Filemon(szerző)2011. január 3. 01:16
Itt felejtetted...:)
Törölt tag2011. január 2. 23:06
Törölt hozzászólás.
Filemon(szerző)2010. szeptember 23. 16:58
Az ihlet nevében is köszönöm, örülök, hogy tetszett!
File!
lujza1986062010. szeptember 23. 16:13
Ez egy fantasztikus vers... teljesen lenyűgözött!
Filemon(szerző)2010. szeptember 17. 13:09
Köszönöm, Napmadár...File!
napmadar2010. szeptember 16. 17:59
Szép képeket használsz a versedben, amihez gratulálok!