Szerző

T. M. Lobonc

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 487 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. szeptember 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

T. M. Lobonc

Pillantás

Belenéztem főnix tüzében égő szemedbe,
a főnix szárnya a lelkemet ölelte,
a külvilág megszűnt, az idő megállt,
úgy érezem, lelkem hamuvá vált.

A lángok mámorában megzavarodtam,
hirtelen zavaromban szólalni se tudtam,
csak csodáltam a lángokat szemedben,
csak tudnám, hogy mit kellene tennem.

Mert valahányszor tűzszemedbe nézek,
a lángoktól fojtó szorongást érzek,
gondolatim elillannak, az idő megáll,
és nem marad más: csak a főnixmadár.

Mintha egyre csalna, hívogatna,
kérlelne, tetteket sugallna.
"Tedd azt, mit szíved diktál neked,
és én az egekig szárnyalok veled."

"Ne törődj most semmivel! Légy szabad! "
De eszem ekkor azt súgja: nem szabad.
Azzal a lángok madara tovakél,
elporlad, s elfújja a szél.

Az illúzió csak úgy elillan,
majd fejembe egy gondolat villan.
A gondolat megfogalmazódott, érzem:
el akarok égni a szemében.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1958.11.252011. május 14. 08:43

Szia Lobonc!

''A gondolat megfogalmazódott, érzem:
el akarok égni a szemében. ''

Kívánom, hogy így legyen!
Üdv,
Ági

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom