Szerző

Kalitka

Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 747 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. szeptember 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (19)

Kalitka

Számolatlanul

-kiásott árok-
múló, semmibe cseppenő
száz és száz pillanat
kupacokban álló
betűire hulló
szavak;
beleszórt, szétszakadt
millió csók
nyűtt szárnyak
gyűrt vágyak
megtépett, számtalan érintés
tölti meg mélységét...
körmeimmel kaparva
könnyeimmel tapasztva
kezem takarja;
lassan
a halom egyre nagyobb
testemben forradásokat
közben magamra hagyott

iszapunk térdig ér
lábunk nehezen lép
- hisz lehetne minden
a miénk:
adunk-kapunk
vajon ehhez miért
oly kevés...

2010. szeptember

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kalitka(szerző)2010. november 28. 11:25

Kedves Ákos, nem furcsa és nyugodtan mondd, ha így érzed!
Örültem neked!

Khaos2010. november 28. 09:51

Ennél az írásodnál megint furcsán fog hangzani, hogy tetszett, de így van. Az elemezgetést meghagyom másnak.

kalitka(szerző)2010. október 18. 21:07

Drága Black, hiányoztál!
Szeretnék kapni sokat...de adni is olyan jó...csak el kellene fogadni!
Köszönöm szavaid...nagyon jól estek!

kalitka(szerző)2010. október 18. 21:03

Kedves Eta,
köszönöm!

Black2010. október 18. 16:52

nem kevés ne adj csak kapj sokat szépet s jót s reményt puszika ::......)

LIne2010. október 11. 17:00

Gratulálok!!!

kalitka(szerző)2010. október 7. 21:22

Köszönöm szívedet!
Igen benne van ez is, hiszen mindannyian érzünk időnként hasonlót...
Örültem neked! :))

cedrus492010. október 7. 18:26

A mindent elvesztő ember kiáltását érzem versed mögött, ami szerintem túl mutat rajtad. Valami egyetemes elkeseredés fájdalma szólal meg benne. A Tiéd, az enyém, a miénk.
A tizenötöst törve búcsúzom, szeretettel:Zsanett

kalitka(szerző)2010. október 6. 22:21

Ági!
Nagyon kedves vagy!
Köszönöm.
:)

kreativ552010. október 5. 21:48

Szívem törött,A megrázó soraid miatt!
Szeretettel: Ági

kalitka(szerző)2010. október 5. 12:19

Kedves István!
Megmosolyogtattál!
Hát éppenséggel néha nem ártana egy jó nagy bánya és a sok értelmetlenséget beleszórni...

Köszönöm szavaidat és örültem, hogy érdemesnek tartottad továbbcipelni magaddal...:))
Üdvözlettel, kalitka

Törölt tag2010. október 5. 10:18

Törölt hozzászólás.

kalitka(szerző)2010. október 3. 11:08

Köszönöm, Edina!

EDY2010. október 2. 22:44

Olyan,mint egy lázas látomás.Nagyon kifejező.

kalitka(szerző)2010. szeptember 30. 22:09

Rám férne...
Köszönöm Ákos! :)))))**

Khaos2010. szeptember 30. 22:04

Én hagyom a szavakat... egy nagy ölelés? ;-)

kalitka(szerző)2010. szeptember 29. 15:08

Drága Kinga!
Hagyd a könnyeket és mosolyogj, mert egy kis morzsa azért az enyém és én boldog vagyok vele.
Köszönöm kedves szavaid és nagy öröm nekem, ha jössz!
Szeretettel,
kalitka

Kicsikinga2010. szeptember 29. 13:56

Megrázóan gyönyörű vers, és annyira megható,hogy nem szégyellem a könnyeket!
Szívet törő igazságok, és fájdalmak!
Itt maradt a szívem...

kalitka(szerző)2010. szeptember 28. 12:59

Drága Bianca!
Neked lehet ''kontárkodni'' megengedem...ugyan nem ismerlek, de tetszik a neved és talán ezért...most így elsőre...:))))
Szeretem a ''kontárkodókat''! Nekem nincs hozzá bátorságom...félek megtenni...(itt lenne egy félénk mosoly)
Ne félj, mindig nem ez a vége...
Ölellek én is,
kalitka

Bianca2010. szeptember 28. 09:32

oly kevés az ember,
vajon miért rontjuk
mindig el?
Itt a ''kontár''. Gratulálok, félelmetes és gyönyörű. Megdermedt a szívem, félek, mindig ez lesz a vége? Szeretettel ölellek Bianca

kalitka(szerző)2010. szeptember 24. 23:09

Kedves Zoltán!
Nagyon szépen köszönöm szavaidat!
Örültem, hogy meglátogattál!
kalitka

Törölt tag2010. szeptember 24. 11:53

Törölt hozzászólás.

kalitka(szerző)2010. szeptember 21. 13:40

Kyri!
Nagyon jó, hogy jöttél!
Köszönöm!
:))

kalitka(szerző)2010. szeptember 21. 13:38

Kedves Marika!
:))) Öröm nekem, hogy bátorkodtál ide írni néhány sort...tudod, ha már kiírom magamból nem is fáj annyira ... jobb ez, mint bármilyen tabletta...és minden hozzászólás gyógyszer...
Köszönöm!
kalitka

kyri2010. szeptember 21. 10:59

Komoly téma szépen feldolgozva.
Üdv. Kyri

csillogo2010. szeptember 21. 08:37

Kedves Kalitka én is már sokadszorra olvasom versed és csak most bátorkodom írni - gratulálok csendben. Szeretném azonban,ha mégis merítenél a csodatévő erőből,ami benned is és mindnyájunkban létezik és él.Szerintem csak az elvárások miatt oly nehéz az adok-kapok köréből kikerülni.Soha nem lehet kiegyenlíteni a kettőt amíg viszonyítjuk.Érzem valamit elveszítettél és keresed újra és újra!
Szeretettel kívánom,hogy visszatalálj és remélj!
Szeretettel: Marika

kalitka(szerző)2010. szeptember 21. 08:08

Irma kedves,
köszönöm, hogy átnéztél hozzám! :)

19572010. szeptember 21. 07:10

A versed megfogott. Gratulálok nagyon szép.Súlya van, és értelme.
Irmus57

kalitka(szerző)2010. szeptember 20. 21:42

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm a kitartást, mellyel folyamatosan megtisztelsz...
Szeretettel,
kalitka

10082010. szeptember 20. 17:20

Elgondolkodtató gondolatversedhez gratulálok!
Szeretettel, zsuzsa

kalitka(szerző)2010. szeptember 20. 14:11

Kedves István!
Azt látom, lassan nyitott könyv leszek előtted...
A hozzám közel állók nem ismerik úgy lelkem bugyrait, mint ahogy te elemzed azt írásaimon keresztül... és ez nagyon jó...:)) Főleg azért is, mert verseim inkább ösztönösen kerülnek a papírra és csak kicsit dajkálgatom, hangolgatom őket ide az oldalra.
Hihetetlenül szeretem a hozzászólásaidat és már ezért érdemes felkelni!! Szinte ettől tudatosul és általuk nyer értelmet a sok szóhalom, ami kitört belőlem...
Lehet, tán még magamat sem ismerem!?
Hálás szívvel köszönöm az olvasást és a figyelmedet!
Szeretettel,
kalitka

kalitka(szerző)2010. szeptember 20. 13:55

Köszönöm Brigi!
:)

Vallejo2010. szeptember 19. 15:22

Kedves Kalitka!

Nem titkot árulok el azzal, ha elmondom most járok itt harmadszor. nem akartam elsőre megfogalmazni a hozzászólásom, mert a versed annál sokkal nagyobb súlyt képvisel, hogy hebehurgyán kezeljem. jó igaz nem szoktam a verseket úgy kézbe venni, de Nálad határozottan azt éreztem, hagynom kell magamban még érlelődni az első gondolatokat, melyek az olvasás során keltek életre.
Nem szokványos a vers sem tartalmilag, sem strukturálisan.
A gondolatjel közé zárt egyszerű kijelentés is mint kezdet, már sejtet valami elszomorítót.
Ha mint szimbólumot tekintem, jelképezheti az elmúlást jelentő sírgödröt, de jelentheti két ember között létrejött szakadékot is.
A kiásott szó egyértelműen a szándékos létrehozást jelenti nékem! A záró szakasz ehhez a tényhez kanyarodik vissza, a miért nem volt elég az összetartozás kérdésével, miért kellet kiásni azt ami elválaszt. A kapcsolat értékeinek gödörbe dobálását nagyon érzékletesen fejezted ki. Számolatlanul veszett el minden ami fontos!
A zárósor három ponttal történő befejezése nem befejezést jelöl, de nem is a folytatást helyezi kilátásba, csupán a magyarázat nélküliséget.
Összegezve, versed rendkívüli, elemi erővel bíró, megrázó alkotás.
Szeretettel, de szomorúan mélyedtem soraidba!
Vallejo a 7.

Dundus2010. szeptember 19. 15:02

nagyon jóóó,gratulálok

kalitka(szerző)2010. szeptember 18. 19:27

Kedves Schmidt János!

Elnézést a bakiért, a neveddel kapcsolatosan...pedig olvastam már verset tőled...
Figyelmetlen voltam...
Továbbra is szeretettel,
kalitka

kalitka(szerző)2010. szeptember 18. 19:15

Kedves Aladár!
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
Igen a ''forradásokat'' szó szerintem is kilóg kissé és igazából azt gondolom, talán az egész sor felesleges is....
Túl nagy volt a keserűség bennem és nem dédelgettem a megjelenés előtt eléggé ezt a ''gyermekemet'', így elkerülte a figyelmem, hogy sok lett kicsit...
Most már így marad...
Örültem észrevételednek és jelenlétednek egyaránt!!
Szívesen látlak máskor is!
Köszönöm!
A figyelmed felém külön öröm!
Szeretettel,
kalitka

Schmidt_Aladar2010. szeptember 18. 18:42

Kedves Kalitka! Szomorú, de azt igen kifejezően érzékeltető vers. A forma nekem újszerű, de korrekt. Egy kérdés csak: a ''forradások(at)'' szó mintha kicsit kilógna, nyilván elírás, vagy én vagyok értetlen. Gratulálva, a figyelőt bekapcsolva szeretettel: János

kalitka(szerző)2010. szeptember 18. 17:38

Kedvesek vagytok, hogy versről-versre meglátogattok!!

Marianna: a hit, kézenfogva jár velem...:) Örültem neked!

Ágota: örülök :) Köszönöm!

Fruzsi: hmmm...inkább szaladna, kapna ölbe...és vinne...vinne... bár vihetne...:) Biztató szavaid jól estek!

Zsolti: mostanában ez így van...:( Köszönlek! :)

Virág: megalkotott vers?...csak egy hatalmas sóhaj! Jó volt itt látni téged is. :))

Kata: tudom, hogy jársz erre...látom a szíveket...:)) Hálás vagyok értük!

19702010. szeptember 18. 17:10

Na, igen, én is (csak:-))azért jövök, néha szótlan,s inkább szótlan, mert szeretem az írásaidat!

Törölt tag2010. szeptember 17. 19:24

Törölt hozzászólás.

P.Clou2010. szeptember 17. 17:52

Fájdalommal telt még is szép vers.Gratulálok.Zsolti.

zsomcike2010. szeptember 17. 07:07

Kedves Kalitka, fájdalmas vallomás, erős, ütős képek. Akinek íródott ha ezt elolvassa remélem szégyenében elássa magát.
Szeretettel olvastalak, és törtem az amúgy is megtört szívedből. Fruzsi

gota2010. szeptember 17. 06:15

Elvittem mert csak!
Ágota

mezeimarianna2010. szeptember 17. 03:34

Nem kevés az kedves néha több is viselni tudunk,de tudom felemelkedsz és újra hinni fogsz majd.Gratulálok élethű versedhez!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom