Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1914 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. szeptember 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (61)

Ábrahám István

Hogyha hagytam volna...

Hogyha hagytam volna, más ember lennék!
Folytonos vonalba zárt kicsinyke pont,
Kit szűkülő tér szürke lepelbe vont,
S monoton robotom lenne az emlék.

Nékem is megvolt a bevésődésem.
A kapott minta rányomta bélyegét,
De lázas hangom tagadta lényegét,
Félelmem kért, legyek szüntelen résen.

Nem akartam lenni hitvány töredék,
Ki örül, ha gyűlt tömegbe tömörül,
S boldog, ha tudja sohasem lesz felül,
Az elégtelen cél nékem nem elég!

Nem voltam több mint gyúrható nyersanyag,
Melyből önnön kezem formált új testet,
Bensőjére más motívumot festett,
Magam találtam ki saját arcomat.

Tudom, én nem vagyok teremtő Isten!
A lét rajzolja színnel kontúrjaim,
S radíroz, ha kell, kósza vonalain,
Vagy tán még hagy élni álmodott hitben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jagosistvan2011. április 13. 06:53

Egy bizonyos irob által jutottam el idáig. Ő javasolta. Nem semmi!

199411112010. november 28. 20:36

Nagyon Szép vers!
nagyon tetszik:)
jók a rímek,meg komolyan úgy írsz mintha tanultad volna versírást!!
nagyon ügyes vagy!!
gratulálok!!
ja amúgy mióta írsz verseket??
gondolom már pár éve:)

Gabibandi12010. november 10. 20:49

Erős akarat és tett kellett,
hogy ujjá ''gyúrd'' Magad....

Egész lényedre jellemző az igényessg..
Gratulálok,,,,:) de az kevés ezért a műért... :)

Szívlelem is......Gabi

Alyz2010. október 23. 23:25

Örülök, kedves István, hogy olvashatom csodaszép verseidet!
Ez is itt, ez a versed, egy igazi gyöngyszem!
Szívből gratulálok! :)

''A lét rajzolja színnel kontúrjaim,
S radíroz, ha kell, kósza vonalain,
Vagy tán még hagy élni álmodott hitben. ''

Vallejo(szerző)2010. október 20. 16:05

A visszatekintő olvasás különösen jelzés értékű!
A kifejezett érdeklődés jelzése.
Kell ennél több egy író számára?
Köszönet!

alberth2010. október 20. 01:31

Kedves István!
Már-már ars poetica is lehetne versed. De annál több, mert nem csak a költői hitvallásról szól hanem a vágyról, a belső késztetésről, mely talán elhívásként jelöltetett ki sorsod könyvében. Szépen és találóan építetted fel a mondani valót. Végül is minden átjött, amit a leled mélyéről szerettél volna felszínre hozni.
Gratulálok nem mindennapi versedhez! Alberth

rozmanjenone2010. október 10. 15:53

Kedves István!
Ismét kimagaslóan, felülmúlhatatlan verset írtál, melyhez tiszta szívemből gratulálni tudok én is, társulva a már elhangzott véleményekhez.
''Hogyha hagytam volna, más ember lennék!
S monoton robotom lenne az emlék.
Nem akartam lenni hitvány töredék,
Az elégtelen cél nékem nem elég!
Tudom, én nem vagyok teremtő Isten!
Vagy tán még hagy élni álmodott hitben.''
Fenti sorokat mondandójuk miatt emeltem ki,
melyek hozzám, nagyon közel hozták versedet.
Oly annyira, hogy el is vittem kedvencnek. Köszönöm. Üdv. Anna

Kicsikinga2010. október 9. 14:48

Eddig is nagyon nagyra becsültelek drága István (Vallejo), de most már csak szuperlatívuszokban tudok Rád gondolni!
Sok a restanciám a verseket illetően, és most jutottam ehhez a fantasztikus önvallomáshoz, aminek őszintesége, és egyenessége lenyűgöző!
Mennyi küzdelmet kellett saját magaddal (is) megvívnod, hogy a ''bevésődések, a kapott minta'' ellen föl tudd venni a harcot, és felvetted! Győztél, úgy tűnik, mert ugyan nem ismerem azokat a ''bevésődéseket, és a kapott mintát'', de nem lehetett követendő számodra, illetve - és most jön a lényeg -, felül tudtál kerekedni, szinte ''géncserét'' lebonyolítani, és olyanná formálni magadat, amilyen lettél! Már csak azt kérdezném meg előtted fejet hajtva, hogy ''ki ült modellt'' Neked, mikor ''gyurmádat formáztad''? Lebilincselő, és végtelenül megható a versed végén a szinte esdeklő vágy, hogy maradhassál még meg abban a hitben, hogy képes vagy a rosszból jót megformázni! szeretném azt mondani Neked, hogy emberfeletti, amit Te véghez vittél!
Örömmel köszönöm meg, és büszke vagyok, hogy megismerhettelek, és egy lapon lehetek egy olyan emberrel, aki példaképe lehetne sokunknak!

An1ta2010. október 9. 11:19

hűűű... fantasztikus. gratulálok :-)

Mygan2010. október 2. 09:48

:)

Pera762010. szeptember 28. 15:57


http://blog.poet.hu/Pera76/megformaltam- ajandeknak

Vallejo(szerző)2010. szeptember 25. 22:12

Köszönöm a kedves hozzászólásokat,

Lacinak, Attilának, az én Kedves barotosnémnak Zsuzsának, Gameboonak, István barátomnak, és nem utolsó sorban kedves Magdinak!

Örömmel vettem valamennyi megtiszteltetést.

tigris2502010. szeptember 25. 21:46

Na végre megint találtam egy remek verset....
''Magam találtam ki saját arcomat''-Gratulálok!!!!

stapi2010. szeptember 25. 10:20

Kedves István Barátom!

Igazán szégyellem magam, hogy ilyen késéssel, és most is csak leveled okán jöttem. Amióta nagypapáskodom, kissé más irányt vettek útjaim. De most itt vagyok egy pár perc erejéig.

Örömmel tölt el a versedben nagyszerűen megfogalmazott gondolat. Harc önmagunkkal, az énünkkel, a ''hozott anyaggal''. Ha rájön valaki, hogy ezt kell tennie, az már fél siker. A teljes sikert az ''újjászületés'' hozza el, mert legyen bármily kemény is a harcunk, ''csak'' emberek vagyunk, esendők. Szükségünk van ''fentről'' támogatásra. De az elhatározás, a harc akkor is dicséretre méltó!

Azt hiszem, a vers méltatásáról már lekéstem, létrával kellett megmásznom a hozzászólások hegygerincét. A bennük foglaltakkal egyetértésben írom: nagyszerű verset írtál ismét! Gratulálok!

Szeretettel: István

Törölt tag2010. szeptember 25. 07:56

Törölt hozzászólás.

szzs2010. szeptember 22. 23:00

István, barátom! Nagy kár lett volna, ha hagyod magad! Akkor nem ismernélek, és nem olvashatnám csodaszép verseidet! Remek önképet festettél, legjobban megragadott e sora:''Nem akartam lenni hitvány töredék,''...Nem is való az, nemes cél nemes embert ''gyúr''! Azért te sem panaszkodhatsz, az ölelkező rímek nálad is ülnek! Szeretettel vettem-vittem:ZSuzsanna

ha2010. szeptember 22. 09:01

István!
Tömör versed igen elgondolkodtatott!
Csak gratulálni tudok hozzá!

Zebike2010. szeptember 21. 14:59

Minden tiszteletem, remek vers.

Vallejo(szerző)2010. szeptember 21. 05:20

Kedves Vali, Anikó, Irénke, Enikő, és hát Barátom, Zoli!

Már vártalak benneteket, nagyon jó érzés volt olvasni a vers által generált gondolataitokat, érzéseiteket!
Már annyiszor mondtam, de sohasem elég:
A vers Véletek és Általatok válik egésszé!
Csak köszönhetem Néktek!

zoltan.horvath2010. szeptember 20. 21:27

Vallejo barátom!

Ölelkező remekedhez szívből, és a legőszintébben gratulálok.
Mesteri!

Zoli :)

siskaeniko2010. szeptember 20. 10:35

Kedves István, előttem már mindent elmondtak, hisz látod, én az 50. szívet törő vagyok. De ha lehetne, még törnék többet is. Engem nagyon megfogott, mert ezt én is érzem már gyerek korom óta azt, amit a harmadik versszakban leírtál. Remek lett. Igen. Kalapemelés és Gratulálok. Szeretettel: Enikő

irenfi2010. szeptember 20. 10:23

Kedves István!
Nagyon tetszik a versed, kicsit benne érzetem megam:)
Hagytam, hogy más legyek, mint aki vagyok:(
Féltem magamtól, mert nem értettek,
így lettem kicsinyke pont.
Aztán elégtelen lett az életem,hiába volt cél előttem:( Nem adtam fel,kerestem és megtaláltam ki segített és megértett:) vissza adta hitemet mi velem született:))
Köszönöm a verset :)
üdvözlettel Irén

nefelejcs2010. szeptember 19. 23:45

Kedves István!
Elgondolkodtató, s mély mondanivalót hordoz a versed, ugyanakkor példamutató is.
Rámutat, hogy erős akarattal, küzdéssel ki lehet törni a szürkeségből, új utat lehet találni, s el lehet érni a kitűzött célt.
Ezúttal nagyszerűen megalkotott versed mellett
emberi tartásodhoz is szeretettel gratulálok: Anikó


19622010. szeptember 19. 22:55

Kedves István!
Mindenek előtt iil. sokak után :) gratulálok versedhez szeretettel!
Kívánom, hogy megtaláld azt az álmodott hitet,amely azt mondatja majd Veled, hogy a teremtő Isten által hagyod formáltatni magad. Sok esetben hiába az emberi erőlködés, erőfeszítés, tartósan mégsem hoz eredményt az ember életében. De ha alázattal fordulunk Istenhez,megadja nekünk szívünk kérését,aki jól tudja, hogy mire van szükségünk.
Persze, ehhez nekünk sem szabad tétlenkednünk, ami erőnkből és képességünkből telik,tennünk kell azt.
Nagyon jó, ha azt mondják nekünk, hogy jó irányban haladunk..és ha valaki azt mondja, hogy nem..? Kinek hiszünk? Kitől fogadjuk el, amit mond? S honnan tudjuk, hogy az a jó?
Vallejo, a versed jó!
Szeretettel: Vali

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 20:41

Ha ezt Te mondod, akkor én is kezdem elhinni, hogy jót írtam !
Megtisztelőnek tekintem!
Köszönöm Janow

janow2010. szeptember 19. 20:34

''Kalaple'' kategória. Gratulálok!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 20:00

Kedves vagy Éva!
Köszönöm érdeklődő olvasásod!

Törölt tag2010. szeptember 19. 19:57

Törölt hozzászólás.

Maryam2010. szeptember 19. 19:24

Nem semmi mondanivaló, tetszett a versed.

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 13:45

Örülök Néked is Jancsi!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 13:44

Zsanett kedves, nagyon köszönöm szavaidat, melyek számomra végtelenül becsesek! Természetesen akik érzik egymást azok értik is!

Justice2010. szeptember 19. 13:35

''Nem voltam több, mint gyúrható nyersanyag...''
István! Ez jó meglátás és továbbra sem hagyd, magad. Baráti üdvözlettel: János

cedrus492010. szeptember 19. 13:35

Még annyit elfelejtettem..elvittem természetesen..:), és köszönettel.

cedrus492010. szeptember 19. 13:33

Kedves István!

''Hogyha hagytam volna, más ember lennék! ''
Jó, hogy nem hagytad..volt erőd, hogy azzá légy ami vagy!
Szinte mindenki arra vágyik, hogy ne egy kis szürke pont legyen azon az egyenesen, de kevesek tudnak a végtelenben ''találkozó'' párhozamosok képzeletbeli közös pontjává válni:
mikor a realitás talaján maradva többek tudunk lenni, mást is tudunk adni magunkból, mint a számtalan kis pontból összeállt vonás.
Mikor Isten teremtményeiként, mint kicsinyke pontok párhuzamos egyeneseket - Te szavaiddal élve: folytonos vonalat - alkotunk, jó, ha vannak olyan metszéspontok, találkozási pontok, amiket kiradírozni sokáig nem lehet.
Én egy ilyen találkozási pontnak érezlek Téged. Szíveddel, lelkeddel, verseiddel fogod össze a folytonos vonalak apró pontjait.
Gratulálok versedhez!
/Bízom benne, hogy körülményes fogalmazásom úgy ér el hozzád, ahogyan azt szívből kívántam, gondoltam./
szeretettel:Zsanett

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 12:13

Lívi Te kedves Lélek!

Mi kell több egy alkotónak, ha látja és hallja, hogy gondolata másokban újabb gondolatot szül!
Mindketten tudjuk, ezek a pillanatok adnak valódi értelmet az írásnak. Megtisztelve érzem magam és ez nem üres közhely.

Livi842010. szeptember 19. 12:09

Kedves István!

Elgondolkodtam verseden és a nagy gondolkodás, ha nem is fáj, de valahogy rájöttem, hogy van olyan ember, aki nem akar a szürkék hegedűse lenni és a nagy önmegvalósítást sem úgy érti, mint ahogy a mai trend diktálja. Magamban erős igenléssel vettem tudomásul, hogy nem az tesz különlegessé valakit, ha képmutatással és álarcokat cserélgetve áll mások elé, hanem azzal lesz kirívó, hogy pöre érzésekkel és teljes szívvel adja magát másoknak. Az élet alapvetően egy harc önmagunkkal önmagunkért és az eredmény mindig kétséges...
Jó volt olvasni és elnézést, ha a magam filozófiájába merültem, minden esetre csodálom versed tartalmas, igaz szépségét! Örömmel olvastam!
Szeretettel gratulálok: Lívia

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 12:09

Péter!
Én komolyan veszem az örökbefogadásod, ezért jelentem ki, hogy örülök ha nem is vérségi, de véresen komoly kapcsolatunknak. Én önmagadért bírlak, ezért olyan nagyon jó látni a töretlen érdeklődésedet!
A művész úr kifejezést viccesnek tartom, jót röhögtem, a TESÓKÁM viszont számomra nagyon kedves!

forgacs2010. szeptember 19. 11:55

Szevasz Bratyó!
Na bakker, így jár aki későn kel! Nem csodálom, hogy ilyen behatóan foglalkoztak verseddel. Megérdemli! Mivel a kommentek, az általam is megfogalmazódott gondolatokat már tolmácsolták, így nincs mit tennem, csak fogom és magammal viszem. Ezáltal is közelebb kerülök: Ábrahám István Művész Úr, avagy Tesókám lelkének megismeréséhez:)
Péter Ecséd

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 08:37

Most pedig elmegyek hozzátok és nagyon beszólok!!!
:-)))))))))))))))))))))))

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 08:34

Kedves Levente Barátom!

Téged hagytalak a végére, ennek két oka van!
Első:
Szeretném jelezni, hogy a vers megfogalmazódásának és megszületésének okát, lényegét talán Te láttad meg a legjobban. Néked sem kell empátiáért a szomszédban kuncsorognod.
Jól írtad, rengeteg kudarc, lemondás, kitartás, erő volt szükséges hozzá, hisz el kell ismerni, én is emberből vagyok, rengeteg hibával és gyengeséggel, és maga az a folyamat melyet magam számára határoztam meg, valószínű halálig tart és soha nem lesz teljes. De jó érzés a visszaigazolás, hogy jó úton haladok.
A második:
A felvetett kérdésedre válaszolni.

A jelzett szakaszban azt kívántam kifejezni, hogy a családnak az emberré válásban mekkora szerepe van, a bevésődések milyen meghatározók, melyekre, tehát a bevésődésekre miként nyomja rá a bélyegét a kapott viselkedés, gondolkodás és viszonyulás minta. Ez szolgáltatta az alapot a jelképes lázadásra és megtagadásra, hogy mássá váljak. Ne olyanná mint amit a bevésődéssel rögzítettem.
Egyszerű példa: Mivel gyerekkoromban rendszeresen jelen volt az alkohol és az erőszak, ezért én erre úgy feleltem, hogy megrögzött antialkoholistává formáltam magam az évek során és az erőszakot mélyen elítélem.

Nem maradt más hátra, minthogy megköszönjem kiemelt figyelmedet és rendkívülien alapos, mélyreható hozzászólásodat Kedves Levente.

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 08:01

Kedves, Nagyon Kedves Zsuzsa! (kozmazsu)

Rendszeressé váló látogatásod sokkal több mint megtisztelő. Én köszönöm, hogy olvastad a versem!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:58

Kedveseim, Margó és Zsuzsa!

Mélyen megérintett hozzászólásotok, nagyon köszönöm, hogy megosztottátok vélem a gondolataitokat!
Hálás szívvel és szeretettel gondolok Rátok!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:56

Kedves Kovács Laci és Kőszegi Miki!

Néktek is köszönöm!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:54

Kedves Kis Japán Csoda!

Megköszönve hozzászólásodat, szeretném tudatni Véled, olyannyira jusziko függő lettem, hogy amikor nem vagy fenn megvonási tünetek jelentkeznek rajtam.
Most persze azt hiszed, viccelődök. HÁT NEM!!!!!!!! :-)))))))

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:49

Kedves Évi (szonett) Katám és Maya Magnetica!

Hálás szívvel köszönöm szavaitokat. Nagy öröm az itt létetek!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:48

Kedves Kalitka és Radmila!

A rendszeres és szeretetteljes hozzászólásaitok olyan inspirációt adnak az embernek, mely képes az önmagába vetett hitében erősíteni. Köszönöm, hogy jelenlétetekkel segítitek az írások megszületését.

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:42

Kedves Attilám!

Egy korábbi hozzászólásom jut eszembe, melyet egyik versed kapcsán írtam Néked, s melyben utaltam rá, hogy vannak közös vonásaink. Hogy Te is így látod nagy öröm nékem. Köszönöm a nagyon szívhez szóló kommentedet, hogy ez fogalmazódott meg benned végtelenül boldoggá tett. (megkönnyeztettél Te gyerek)

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:36

János Téged már nagyon hiányoltalak, jól esett hogy eljöttél.

Nem kevésbé örültem Néked is Kedves Zsolti!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:33

Ágim!
Megható, hogy így látsz engem. A szerénység tiltakozást kérne, de majd ha hülye leszek, amikor olyan nagyon jól esik minden szavad! :-))))
Köszönöm!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:30

Laci (KL) Kedves Barátom!
A verseiddel érdemelted ki az odafigyelésemet, és őszintén mondom, még ha csak virtuálisan, de büszke vagyok rá hogy ismerhetlek.

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:26

Marika és Hevocka, Ti is végtelen kedves soraitokkal meghatottatok!
Köszönöm!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:23

Ágotám!
Köszönöm, hogy VAGY!!!!!!!!!!!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:20

Eta Kedves! Igen akár Rólad is és még ki tudja kiről írhattam volna, hisz sokan vagyunk azonos értékrenddel bíró emberek, mint az a hozzászólásokból egyértelműen kitűnik.
Köszönöm az érdeklődésedet!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:18

Erika függő lettem Kedves Erika!
Mindig izgatottan várom, hogy Te is eljöjj! (Te ezt úgyis tudtad)
Köszönöm!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:13

Kedves Laci Barátom!

Mélyreható hozzászólásodra reagálva mondom, büszkeséggel töltene el, Véled fehér asztal mellett egy jó beszélgetés a világ dolgairól! Valami azt súgja, mi fél szavakból is értenénk egymást!
Örülök, hogy az írásaink összehoztak minket, ami szerintem nem véletlen!!!!!!!!!!

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 07:06

Kedves Marina, Kicsiny Virág, Éva (amalina) Piroskám!

Nagyon-nagyon jóleső érzés benneteket is itt látni!
Köszönöm Néktek!

meszeletra2010. szeptember 19. 07:02

Úgy látom, öregszem, mert még idézni sem tudok jól.Bár lehet, hogy csupán az esti gombavacsora ártott meg nekem.Most már helyesen az az idézett félmondat: ''A kapott minta rányomta bélyegét...''A hibáért elnézést kérek!Levente

Vallejo(szerző)2010. szeptember 19. 06:56

Szia Nagy Család!
A hozzátok fűző érzelmeim jogosítanak fel a fenti megszólításra, bár ezt nem én fogalmaztam meg így ebben a formában először, hanem Barta Peti!

Amikor megnyitottam az oldalt és elolvastam a hozzászólásaitokat, a gondolataitokat, a kedvesem rá a tanú, bizony elérzékenyültem, mit tagadjam, most sem más a helyzet amíg e reagálást írom!
(Titokban megjegyzem, az én drágámnak is fátyolos lett a szeme, mert zömét együtt olvastuk tegnap este.)
Mielőtt még a mondandómra rátérnék, szeretném tudatni veletek, igaz korábban is jeleztem, hogy nem tudok mindennap írni, általában háromnaponta van lehetőségem belemélyedni, közben csak rövid bele kukucskálások adódnak.
Néha eléggé elhasználódottnak érzem magam a két végén égetett gyertya okán, de a szívem az akkor is idehoz.
No de........

Kati Kedves (zombie) örömmel vettem szíves érdeklődésed!

Méri, Te Méri!
Ha csak azt írod ide, hogy szia, én már abból is tudom, hogy hazaértél!!!!!!!!!!! Köszönöm szó lehet, hogy kevés!

Dávid! A tiszta szívedhez nem férhet kétség!

Fruzsina és Ildikó!
A soraitokból áradó tisztelet és annál több szeretet erősít meg abban a tudatban, hogy érdemes írni, majd elhozni hozzátok! Megható minden szavatok!

meszeletra2010. szeptember 19. 06:00

Harmadjára is visszajöttem, kedves István, de ezúttal egy észrevételt is ''hoztam''.Versed második szakaszában van egy félmondat, ami így hangzik: ''A kapott minta rányomta lényegét...''Mikor olvastam, az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy kire?,mire?, hiszen előtte is, utána is önmagadról beszélsz.Szerinted nem volna hatásosabb, ha azt mondod: rám nyomta bélyegét?Én úgy érzem, igen, de persze én is tévedhetek.Érdekelne, hogy mennyire volt tudatos ez a változat, és hordoz-e valamiféle célzott szándékot, értelmet.Szeretettel várom válaszod!

kozmazsu2010. szeptember 19. 05:26

Kedves Vallejo! Györörű példáját adtad míves versbe szedve a felnőtté, emberré, férfivá válás gyötrelmes folyamatának. Fokozod a dolgot jellemcsiszolással, s azzal, hogy az olvasó figyelmét és lelkét odatapasztod a sorokra. /kicsit profán megfogalmazás ez részemről/. Igazán szuggesztív, gyönyörű verset írtál, köszönöm, hogy olvashattalak. Szívet viszek és szeretettel üdvözöllek: Zsuzsa

szederfalu2010. szeptember 18. 23:56

úristen...mindenki mennyit írt.....én meg?picit szégyellem a szűkszavúságom,de hát,no de hát.....

10082010. szeptember 18. 21:48

Remélem senki nem érti félre a súlyosságot.., csak pozitív értelemben .. :)

10082010. szeptember 18. 21:34

''Hogyha hagytam volna''..- ez az!!! Kell legyen az emberben egy egészséges lázadás, mert van romboló, és van egészséges lázadás.. A hasonlóan gondolkodó emberek könnyen egymásra tudnak hangolódni, ezért itt most mindnyájan azt mondjuk, csak más-más szavakkal, hogy: ''szívünkből szóltál''.. Mi mindannyian fellázadtunk a szürkeség, a hústömegség, hitvány töredékesség..stb..ellen. Én mint hívő, mondhatom, azért vagyunk Istenhez hasonló lények (nemcsak formailag, de főleg lényegét tekintve), hogy folytassuk azt a teremtést, amit Ő elkezdett.. szabad akaratunkból és azáltal.. Tudom, Te nem vagy hívő, de azt is, hogy az én álláspontomat is elfogadod...Teremtsünk, alkossunk...- először magunkat, hogy legyen mit adni az emberiségnek! Ne a nagy semmi, ne a nihil és szürkeség áradjon belőlünk.. Legyünk valóságos emberek, akik nem balettáncos pillangók, hanem van súlyúk.. Én azt hiszem és érzem, hogy Te az
az ember vagy, akinek van súlya...súlyos ember vagy szellemileg.. -és ez nagyon jó :)
Gratulálok !
Zsuzsa

fema19952010. szeptember 18. 21:13

Hűha István ez megint egy olyan téma, amit szerintem sokan vallhatunk magunkénak. Hirtelen a következő gondolatok jutottak eszembe. Ha valahol bemutatkozom ezt szoktam mondani: - ''Nem tudok és nem akarok megfelelni mások elvárásainak, nem élem úgy az életem, ahogy mások akarják, hogy éljem. Én én vagyok és csak egy van belőlem.'' Volt is belőle bajom az életem során éppen elég. Én sem hagytam, hogy más emberré formáljanak. Nálam nem volt követhető példa, sajnos. Volt, elmúlt, hátam mögött hagytam, bár sokáig fájt. És én most elmondhatom, hogy boldogabb vagyok, mint sokan azok közül, akik anno szülők szeretetében és anyagi gondok nélkül nőttek föl. És volt példa, amit követhettek volna. És most van, aki ott lent van. Én viszont megküzdöttem mindenért. Most megbecsülve mindent, amit az élettől így megkaptam egy elégedett, boldog ember vagyok. És most már elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Hogyha hagytam volna, más ember lennék. És lehet, hogy boldogtalan.
''Szívvel'' olvastalak.
Üdv: margo

koszeghymiklos2010. szeptember 18. 20:10

Bár személyesen nem ismerlek kedves István, mégis azt gondolom jól sikerülhetett a gyúrható nyersanyag. Mivelhogy gyümölcseiről lehet felismerni a fát.

meszeletra2010. szeptember 18. 19:44

István barátom, korábban megígértem, hogy visszajövök - hát itt vagyok.Nyitva volt az ajtó, talán még én hagytam úgy, vagy valaki más, de Te sem csuktad be, mintha mindig vendéget várnál.Bor helyett ismét egy vendégcsalogató remek verset tettél le az asztalra, s mintha csak mondanád: gyertek, mert ma ismét lesz egy jó buli.
A verseidről sokszor úgy érzem, hogy túlnövik a Poet kereteit.Ahogy elkezdesz egy történetet, ahogy kicsomagolod azt, és ahogy a végén magára hagyod az olvasót már a saját gondolataival, hát az nem egy olcsó fércmunka, hanem mesteri mű.Ezúttal sem csalódtunk a mondandódnak képszerű láttatását illetően.Ahogy olvastalak, azonnal tudtam, hogy a ''mesélőnek'' a neve abszolút véletlenszerű, és hogy az a név behelyettesíthető bármelyikünk nevével; mindazokéval, akik az igényesség elvét vallják magukénak.Akár az enyémmel is.
Versednek azt a címet is adhattad volna akár,hogy: Önmagam szobrásza, hiszen a megmunkálandó nyersanyag is Te voltál, és a mester is.A szobrász munkája nem könnyű, azé pedig, aki önmagát formálja át - végképp nem.De mindenképpen célszerű ezt a műveletet megejteni - különben mindig, amikor önmagunkra tekintünk, csak a nyersanyag-voltunkat látnánk.Neked ez sikerült, feltehetően rengeteg lemondás, újrakezdés, kitartás, feladás és ki tudja, még mi mindennek az árán.De sikerült, és ez a lényeg.Ezért érdemes volt tenni érte.Így olyannak látod magadat, amilyennek szeretnéd.Ehhez gratulálok, nem kevésbé a nagyszerű versedhez!Szívet egyelőre technikai okokból nem tudok adni sajnos, de néhány nap múlva egész biztosan igen.Addig elismerésem jeléül fogadd meleg kézszorításomat!

Elvont2010. szeptember 18. 19:16

Gyönyörű!

jusziko2010. szeptember 18. 19:15

Most én mondom azt, amit Te nemrégiben: nagy fába vágtad a fejszédet, de lazán vetted az akadályt!
Tartalom és forma egyként jó, soraid gondolatébresztőek és belső töprengésre sarkallnak. Asszem ez a versek küldetése.
A küldetés pedig - úgy érzem - ezennel teljesítve vagyon :)
Gratulálok kedves István!!!!
többször is és szívesen olvasott: a japcsika

mezeimarianna2010. szeptember 18. 18:32

Nagyszerű vers!!!Gratulálok!!!

19702010. szeptember 18. 18:03

''Hogyha hagytam volna, más ember lennék!''
Én azt hiszem a Sors nagy ''mester'' és rendesen alakítgat, gyurmál minket, sok-sok út-lehetőséget felkínálva, hogy aztán magunk válasszunk, hová-merre.S ha jó utat választunk,a magunk számára legjobb utat, célokkal és mindennel ''felpakolva'',tudatosan mi is formálhatunk önmagunkon!A régi arcunkat látva,visszatekintve honnan indultunk s a mait összevetve, igen, lehetünk már-már büszkék, hogy akármilyen göröngyös is volt az út, de jót választottunk és ''ide'' értünk.A visszatekintésnek még ösztönzőbb hatása is lehet...:-)
Gratulálok István a versedhez!

szonett2010. szeptember 18. 17:51

Gratulálok ehhez a remek, sok komoly gondolatot megfogalmazó versedhez!:)
Szeretettel: Évi

Golo2010. szeptember 18. 17:35

Kedves Vallejo,
már hiányoltalak az oldalon. Örömmel olvastam versed, mely önéletrajz és önarckép is egyben.
Költői képeid szuggesztíven hatnak, hatalmas erőről tanúskodnak, mely belőled árad az olvasó felé.
Engem lenyűgöztél! A 21. szív az enyém (nyerő volnék, de a nyerés a tiéd:):).
Szeretettel gratulálok: Radmila- Golo

kalitka2010. szeptember 18. 16:58

Kedves István!
''Az elégtelen cél nékem nem elég!''
Az újabb és újabb célok alakítanak bennünket és alakítjuk ki önmagunkat olyanná, hogy azokat elérjük. Az már, hogy az alakulásaink során megőrizzük az emberi értékeket csak rajtunk múlik. Amikor ez sikerül máris a tömeg fölé kerülünk és nem holmi gőggel, hanem nemes egyszerűséggel, mely képes megszólítani minden halandót.
Nagyon tetszett versed!
Átadtad belőle az értő tudatnak azt...igen, egy értékes emberré tudtam válni...!!!
Gratulálok!
Szeretettel,
kalitka


purzsasattila2010. szeptember 18. 16:56

Üdv. István Barátom!
Rettentően komoly, nehéz verset hoztál nekünk. Olyan témát választottál, ami nagyon sokunkat foglalkoztat. Lehet hogy sok ember nem tudja így megfogalmazni, mint te (ehhez tehetség kell), de azért mindenki elgondolkozott már, hogy mi lett volna, ha...
Még olyan emberek is, akik példás családba születtek, nem kellett önmaguknak formálniuk az életüket, mert már gyermekként megkapták a jó nevelést, a célt, s ha még mellé anyagi gondokkal sem küzdöttek, már sínen voltak. De azért valószínűleg ők is elgondolkoztak már rajta, mi lett volna, ha nem így történik, ha nehezebb sorsban, önállóan kellett volna elérniük mindent.
Én azt hiszem, veled egyetemben, a másik oldalhoz tartozom. Bár a családi szeretet gyermekkoromtól végigkísért, de mivel nem dúskáltunk a javakban, már fiatal koromtól mindenért önállóan meg kellett küzdenem, meg kellett dolgoznom, de nem bánom! Mert ez formálta az életemet ilyenre, amilyen, úgy is mondhatnám: formáltam magam. Ezek a gondolatok érződnek számomra a versedből, ezért nagy hatással volt rám! Azt hiszem ezekben a dolgokban nagyban hasonlítunk.
Versedre visszatérve mind formailag, mind tartalmilag remek! Nagyon összeraktad! Az ölelkező rímes szerkezet telitalálat, mert a vers témájához illő különleges ritmust, hangulatot ad!
És hát az utolsó versszak...be kell valljam, engem is az fogott meg a legjobban!
Összességében: REMEK, nagyon kidolgozott vers!
Ismét csak gratulálni tudok, és természetesen a szív jár érte! :)))
Baráti üdv.
Attila

P.Clou2010. szeptember 18. 16:48

Gratulálok versedhez és hogy mertél önmagad maradni.Baráti üdvözlettel.zsolti

Schmidt_Aladar2010. szeptember 18. 16:30

Kedves István! Jól meggyúrtad Magad, s a versed is! De ki az a lét, aki rajzolgat Rád?Ha Te gyúrtad magad az önmegvalósítás?:)A ''magam találtam ki arcomat..'' elgondolkodtató...Igaz?
Mint rímeidben baráti öleléssel gratulál: János

kreativ552010. szeptember 18. 16:11

Kedves István!
De jó, hogy nem hagytad, hogy más ember legyél!!!
Jó arcot találtál magadnak,Én azt is ismerem, de a szíved is mely határtalan nagy. Ha az élet radírja bele is töröl léted vonalaiba, bizton tudom, hogy EMBER maradsz!!!!Szeretettel viszem versed: Ági

meszeletra2010. szeptember 18. 16:01

Most csak ''benyitottam'' hozzád, Barátom, de egy hosszabb látogatásra is felkészülhetsz.Nem vagyok ugyan hivatalos, de a versed felér egy hívó szóval mindenképpen.Tehát visszajövök, ezért be sem csukom az ''ajtót'' magam után...

KL2010. szeptember 18. 15:25

''Olvastam Költőtárs, olvastam versedet!'' Kedves Barátom! ez igazán egy remekmű! Kiváltképp, mert bár a téma: lerágott csont, de Te egészen új megvilágításban dolgoztad fel. A kiemelkedés, a robotoló hústengerből, mindenki vágya... Ebben a művészien kivitelezett versedben; csodálatosan megoldottad azt! Gratulálok!Laci

Hevocka2010. szeptember 18. 15:07

Nem könnyű megszólalni a versed után.

''Hogyha hagytam volna, más ember lennék!''

Más ember...., akinek élete talán csak a megfeleés útját járná, azt hiszem..... Nagy csapda ez. Nem könnyű kikerülni.
Szeretettel olvastalak É

csillogo2010. szeptember 18. 15:06

''A lét rajzolja színnel kontúrjaim,
S radíroz, ha kell, kósza vonalain,''
Nagyszerű verset írtál szeretettel gratulálok!
Őszinte vonalvezetés - jó volt olvasni erőd is sugárzik - járatos lélek Vagy az önismeretben.
Ráadásul jóban vagy önmagaddal és ez szembetűnő nem csak nekem (szerintem)!
Itt jártam még egyszer gratulálok!Marika

gota2010. szeptember 18. 14:35

Élmény volt! Köszönöm.
Ölel és tördel
Ágota

LIne2010. szeptember 18. 14:31

Rólam írtad.

Pera762010. szeptember 18. 14:28

Amit kaptunk örökségül szüleinktől: génjeink, formánk, természetünk ez mind- mind nem elég. Belső tulajdonságaink folytonos átalakulása, életünk szebbé tétele tőlünk függ és ha nem elégszünk meg a ,, szürke lepelbe vont ''térrel, akkor elég hozzá egy ecset, egy paletta, egy kifeszített vászon (önmagunk), s máris kezdődhet a színezés, a metamorfózis...

lacabo2010. szeptember 18. 14:25

Nagyon-nagyon kényes és elgondolkodtató témát feszegetsz, Kedves István! Örök vita tárgya, hogy mennyit hoztunk és mennyit tettünk hozzá. De úgy érzem, a versedből is az csendül ki, hogy a lényeg a nekifeszülés, a valamilyen értelemben vett lázadás a ''bevésődések'' ellen. Nagyon izgalmas dolgok ezek, mármint hogy a magunk megismerésén keresztül milyen út vezethet a saját énünk tudatos formálásához... Tudod, ezt már egy fehér asztal mellett lehetne igazán kidumálni!
Nagyon tetszik versedben az a tudatosság, ahogy a tulajdonképpeni ráeszméléstől végigviszed a gondolatot saját arculatod kialakításáig. Íme, a tökéletes szerkezet! Ám ez még nem elég, van még egy csavar, egy csattanós ''hoppá'': azért mégis esendőek vagyunk. Az utolsó sorban pedig - én így érzem - mintha az első négy és az utolsó versszak tulajdonképpen feloldhatatlan egymásnak feszülését próbálnád remekül feloldani.
Remélem, nem értettelek nagyon félre! Nagy élmény volt olvasni versedet, és kicsit eltöprengeni rajta. Nem könnyű vers, de megérte!
Szerető baráti üdvözlettel: Laci

19542010. szeptember 18. 14:00

''Melyből önnön kezem formált új testet'' Bizony nagyon igazad van,nem szabad megelégedni a '' kapott'' mintával,saját magunk kell formáljuk magunkat. Nagyon igaz, és tartalmas versedet elviszem,okulásul magamnak. Nagyon sok szeretettel:Piroska

amalina2010. szeptember 18. 13:39

Versedhez gratulálok, István!

Törölt tag2010. szeptember 18. 13:26

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. szeptember 18. 13:20

Törölt hozzászólás.

rildi2010. szeptember 18. 13:14

:)))) 5.-ik! :))))

rildi2010. szeptember 18. 13:14

Kedves István!Első vagyok, aki a versed olvasom, de nem sietem el a hozzászólást, mert ilyen verset nem lehet elkapkodva olvasni, véleményt mondani róla pedig még úgy sem!
Megfogott a versed, csodás ölelkező rímei megukhoz ölelik a légyeget - a lényedet! Nem vagyunk ''teremtő Isten''-ek, de arcunkért, emberi mivoltunért igenis felelősek vagyunk, mert azt mi teremtjük, alkotjuk meg. Igaz, hozott anyagot kapunk, amire már a ''minta rányomta bélyegét'', de milyen nagyszerűen írtad, gyúrható, sőt gyúrandó nyersanyag vagyunk, meg kell felelnünk annak a képnek, aminek a magját megszületésünk óta magunkban hordozzuk.Gratulálok nagyszerű, bölcs gondolataidhoz!
Gyönyörű versedet nagy szeretettel olvastam: Ildi, aki már biztos nem az első! :))

zsomcike2010. szeptember 18. 13:14

Kedves István, a legnehezebb feladat önmagunk formálása. Ehhez tárgyilagos önismeret kell. Ha nem olyan a környezet, a szülő, hogy szerető gondoskodással nyesegesse a vadhajtásokat, akkor ez bizony saját magunkra marad. Én csak gratulálni tudok az őszinte sorokhoz, melyben elénk tártad e nehéz időszakot az életedből. Változatlan szeretettel olvastalak, és viszem a versed is. Fruzsi

Cothineal2010. szeptember 18. 13:12

Én is megérkezem...
Szellemesen titokzatos - érdekes volt tovább gondolni versedet. Példaértékű a zárósor!
Tiszta szívvel üdvözöl,
Dávid

szederfalu2010. szeptember 18. 13:09

magam találtam ki saját arcomat-ez így jó:)ne mások mondják meg milyen legyek:)

zombie2010. szeptember 18. 12:59

''Vagy tán még hagy élni álmodott hitben''
Kedves István!

Tiszta szívből kívánom neked, hogy így legyen! Elsőként töröm a szívet! Kati

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom