Szerző

Joó Árpád Gábor

Életkor: 32 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 372 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. szeptember 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Joó Árpád Gábor

Ébredés

Nyugodt álom melyben eddig éltem,
Csak tettem-vettem... féltem...
Féltem az újtól, fájtam a múltat, nem tudtam megtalálom-e az utat?
Az utat - most biztosan nevetsz -, melyen a szerelem vezet.

Aztán felébredtem, csak egy percre.
Egy hosszú, gyötrő émelygésre.
Még szemem csipás, ajkam száraz,
Számból dohos szagú lehelet árad.

S azok a mocskos, fülledt, unalmas évek,
még azok is megszépültek.
Tükörbe nézek, látom a múltam,
S szám szegletét elhúzom maró gúnyban.

S most itt állok bénán, esetlen, egy új útra léptem.
De nem félek! ...mert érzem vezetsz engem.
Leszek vak gyermek, kivel elbánt a sors,
Te légy anyám, aki etetsz s ápolsz!

Betörtél egy kulcsra zárt szobába,
S a lárma volt nyugalmam halála!
Belém hasít a tudat, hogy újra ágyamba hulljak,
De ki egyszer felébredt, többé már sosem nyughat!

2010. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mikijozsa2013. november 5. 13:57

Nagyon szép alkotás, gratulálok szívvel, miki

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom