Pogány Adrienn

Becsukom a szemem

Becsukom a szemem,
Mert látni akarok
Kinyitott szemmel
Semmit sem látok.

Becsukom a szemem,
S látom az utam,
Mi hosszú s halott,
Mert egyedül járok én ott.

Becsukom a szemem,
S ugyanazt az utat járom,
Végül rádöbbenek; Nem hiába
Mert ez az út vezet valahova.

Becsukom a szemem,
S látok már madarat is,
Most látom, hogy e táj már létezik,
Milyen sok madár lakik itt.

Becsukom a szemem,
S hallom a madarak zaját,
Mely hívja a többi állat-faját.
Most gyűlt össze egy nagy család.

Becsukom a szemem,
S valami újat látok:
Elértem az utam végére,
Tündöklő táj kel életre.

Becsukom a szemem,
És hátranézek, de nem látom az úttestet.
Nem fordulhatok már vissza,
Nézem a tájat csodálkozva.

Becsukom a szemem,
S felnézek az égre,
Most látom az igazi szépet:
A sötét ég világos lett.

Becsukom a szemem,
S rendíthetetlen vágyat érzek:
Tovább kell mennem... úgyis teszek.
Nem harcolok, s a vágy után megyek.

Becsukom a szemem,
S látok már mindent
Most már örülnöm kell mindennek,
Amit eddig elértem.

Becsukom a szemem,
Látom a megtett utat,
S látom már a célt is.
Ki kell nyitnom a szemem,
Hátha látok már úgy is.

Kinyitom a szemem,
S mégsem látok semmit,
Így hát becsukom a szemem,
S tovább álmodom, azt hiszem.

Becsukom a szemem,
S csukva is hagyom,
Becsukom a szemem,
De látni is hagyom.